Elérkezett az önelemzés harmadik része. A kérdés ezúttal az, hogy mi a harmónia. Ezt a kérdést már feltette nekem egyszer egy barátom, de akkor még nem igazán értettem meg a választ. De azt hiszem most talán már jobban.
Talán evidens is, hogy a kérdés csak egyesszám első személyben megválaszolható, hisz nekem is más a harmónia és neked is.
Én most úgy érzem, hogy harmónia van körülöttem. És most határozottan nem a körülöttem élőkre gondolok, hanem valami féle burokra, ami körülölel, és nem enged be semmi rosszat. Nyugodt vagyok, abszolút beszámítható, józan gondolkodású és tisztán látok mindent, és mindenkit. Körülöttem mindenki káoszban van, és nem tudom miért, de annak ellenére hogy nem vagyok boldog, jól vagyok. Kérlek kérdezd meg hogy vagyok, hogy végre azt mondhassam: köszönöm jól. Majd ha legközelebb arra kérlek, hogy megint megkérdezd, hogy hogy vagyok, remélem már úgy válaszolhatok, hogy REMEKÜL, köszönöm.
De most hazajött a tesóm, úgyhogy egy csöppet megszakítom a gondolatmenetet.
Csodálatos estét.
