Jó kérdés ez a cigi-dolog. Amíg fiatalocska voltam, nem értettem mire is jó ez az egész. Vagy nem is. Máshogy fogalmazok. Hisz most sem tudom mire jó. Aki nem dohányzik, annak nem nehéz az mondani, hogy nehogymá ne tudd letenni.. Nade. Egyszer megkérdeztük egy jó barátommal egyik dohányzó tanárnőnket, hogy milyen érzés, ha az ember azt érzi, hogy rá kell gyújtania. Hiszen ha éhes vagy, vagy szomjas, azt az érzést ismered. De mit érzel, ha nincs cigid? És ő azt felelte, hogy ha nem gyújtassz rá öt percen belül, vége a világnak. Nem vettem komolyan. Sőt, még talán kicsit idiótának is gondoltam. De azóta sem hallottam ennél tökéletesebb és reálisabb meghatározást erre az érzésre. Nem tudom hogy tehettem magam függővé egy olyan szertől, amit ha nem kapok meg, megőrülök. De nem vagyok ám olyan kóros. Inkább élvezem az ízét. Már az első perctől kezdve szeretem. Olyan meghitt dolog a rágyújtás. Nem is tudom elmondani. De tudom, hogy tönkreteszi az embert, és nem utolsó sorban iszonyat sokba kerül. Szóval abba kell hagyni. És nem ám úgy, hogy "majd csak bulikon gyújtok rá", hanem SOHA!! Ma csak 5 szálat szívtam. Ne lehordj, hanem bíztass :)))

Felhívtam Olgát, anyu most elment a Mariért, majd jönnek. Láttam a Sex and the cityt, jó volt.

Rengeteg csók.