Tegnap este már nagyon nem volt kedvem ahhoz, hogy partizni menjek. De erre vártam szept. 29. óta, és már megvolt a jegyem is, szóval fasssság lett volna nem elmenni.
Átjött Andi hozzám, kicsit még szépítkeztünk, felöltöztünk, megnéztük a Sex and the Cityt, ami olyan szomorú volt, hogy majdnem sírtam is egy picit. Aztán olyan 11 körül Pé felhívott, mert látta, hogy hívtam délután, és tök jó fej volt, beszéltünk egy picit, de aztán le kellett tennem azonnal, mert majdnem lekéstük az uccsó trolit, ami nagy oltás lett volna. De futottunk, és elcsíptük!! Érted!? Futottam!!! Már teljesen jól!!!! Semmi para nincs már a bokámmal!!
Na, aztán odaértünk. Elég sokan voltak már (Olofban volt a parti), odaadtuk a jegyet, megkaptuk a karszalagot, és beálltunk a ruhatár sorba. Na, kiszúrt minket a Dani, belepuszilt sunyi módon orvul a fülembe, és úgy megijedtem, hogy ihaj. Na, aztán vele nem is találkoztunk többet nagyon. Találkoztunk viszont csomó ismerőssel (Kretén, Marslaki, meg régi Kölcsey-s arcok, Anstatt, Ádám..). Először valami számomra ismeretlen srác játszott, aztán Midlow, Palotai és hát elég jól küldték. Vittem fotógépet, mert ugye Zinc az abszolúl févörit a számomra! Palotaiék pörgettek olyan 2 órát, és egyszercsak, amikor ki akartunk menni levegőt venni, Andi aszitte egy srácra, hogy a Gera. Na, a Geráról azt kell tudni, hogy tavaj Szivegetn együtt volt a sátrunk, mert a Geri (tesóm) legjobb spanja volt. Félhosszú haj, bakancs, barna bőr, szóval az ilyenre mondja Andi, hogy tutttti pasi, én meg az ilyenre mondom, hogy még 20 év, és megadnám neki a számom... Na, szóval Andi szerelmes lett belé, de rögvest. És Sziget óta nem is láttuk. Erre a partin OTT VOLT!!!! És le volt vágva a haja, és rettenetesen nézett ki!!! Nem azért, mert rövid volt a séró, hanem mert bedobott 5 ekit, meg két csík spurit. Hát gratulálok. Felakadtak a szemei, rágta a száját, szóval szabályosan rémisztő volt. Na, de aztért arra jó volt a találka, hogy Andi abbahagyhatja a szomorkodást, hogy "mi lesz, ha nem láthatja többé a Gerát!?"... Hát semmi... sőt, hála Istennek.
Aztán jött Zinc, olyan 1 körül. Már kiszúrtuk mielőtt játszani kezdett volna. Aztán játszani kezdett. Olyan tökéletesen jól néz ki az a hapsi, hogy hihetetlen. Kábé 27-28 éves lehet, aránylag magas, nem az a kigyúrt fickó, de mégis elég nagy. Éles arcvonások, maszkulin megjelenés, borosta, szép kezek, amelyeket aranyba kéne foglalni a tegnap estét követően, mert olyan szinten mozgatta a tömeget, hogy öröm volt nézni. Végig elől álltunk, csináltunk pár képet, Palotairól is, meg Midlowról is. Irdatlan jól küldte Zinc, és fura volt, hogy egyszer sem nézett fel a pultról, és már kezdtem azt hinni, hogy bunkó. De mikor már a szett vége felé járt, olyan fél 4 körül, odanyújtották páran a jegyüket, és ő elvette, és mosolyogva aláírta! De nem ám úgy, mint a legtöbb magyar "híresség", hogy ráír pár beazonosíthatatlan betűt, nem, hanem odaírt valami apróságot mindenkinek (már úgy értem annak a 10-20 embernek, aki tartotta a jegyét oda neki), nekem azt írta "Peace Zinc, 2004, I love Hungary", és mosolygott mindenkire, és tök kedves volt, kezet fogtam vele, és mondtam "You're the best!", aztán csináltam még pár képet róla, majd fel is teszem ide, ha a tesóm végre felteszi a gépre őket. Aztán az elzárt részen is volt pár fotós, és megkérdeztem, hogy bemehetnék-e egy fotót csinálni Zinc-kel. Aszongya gyere nyugodtan, mert hiper jó fej a srác, és tuti lefotózkodik veled. Na, mondom oké. Odamentem Zinchez, megkérdeztem szabad-e egy fotót vele. Aszonta persze! Na, odaadtam a fotósnak a gépem, és Zinc mellé álltam, ő átölelt, és villant a vaku, és kedves volt, én meg megköszöntem az estét, és nem rajongtam érte többé, hanem tiszteltem inkább, mert annyira kedves tudott lenni. Szóval tökéletes volt az este. Végig táncoltunk, iszonyat jó volt a zene, aztán Zinc után még Midlow játszott egy picit, de Zinc után különösen gyatrának tűnt, szóval leléceltünk. Az utcsó trolival jöttünk, és az elsővel mentünk, és közben iszonyú jól éreztük magunkat! Aztán hazafelé is táncoltunk, mert ha leálltunk a mozgással, már fájt mindenünk... Aztán a melletünk lévő pékséghez mentünk, ahol sütöttek a pékek nagyban. És megkérdeztem, nem adnának-e kölcsön két zsömlét nekünk. Nevettek és adtak egy-egy forró zsömlét. Mindig tök kedvesek. Aztán felmentünk hozzánk (még mindig Andival), megágyaztunk, megmosakodtunk, és kidőltünk, mint a zsák.
Délben keltünk. Ő hazament, mi meg a Mamuékhoz. Ott megebédeltünk, ott voltunk egy darabig, aztán hazajöttünk, átjött Karesz egy kicsit beszélgetni, elszívtam egy cigit is, aztán feljöttem, és aludtam két órát, aztán beszéltem Pével félórát, és most itt ülök a gépnél, és írom, ami volt..
Hát ennyi.
