I love Budapest

Na. Tegnap nem volt időm arra sem, hogy egy tisztességeset ásítsak. Szóval (gyorsba írom, mert 10re suliba megyek) tegnap reggel 10kor Anyu felkeltett, hogy lehet kezdeni pakolni, meg takarítani, mert jönnek a Petiék délre ebédelni. Én felkelek, kiporszívózom, tuti rendet raktam, meg segítettem Anyának a főzőcskében, és már dél körül volt. De csak nem jöttek. Na, mondom, nem baj, megnézem a Jébét, amit tegnap felvettünk. Nézem, nézem, és hopp egyszer csak vége, ezek meg még mindig nincsenek itt. Oké, gondoltam, akkor megnézem a tegnapi Sex and the cityt is.  Megnéztem. Még mindig sehol se vannak ezek a fiatalok!! Már kezdtem éhes is lenni, ja, és Anyu meg közben lázas lett (kellett neki csókolgatnia amíg egymillió fokos lázam volt), de megjöttek a Petiék végül, másfél óra késéssel.
Aztán kajáltunk, utána pedig megpróbálta kezdeni valamit a gépemmel. De szar volt a kábel, amit hozott, szóval tök fölöslegesen nyúlt bele, sajnos.
Aztán Karesz jött értem kocsival, mert mentünk a Daubnerbe, hogy vegyünk egy nagy tortát Pének, hiszen szülinapja van. Elmentünk. Ott összefutottam a Goldival, tök jó fej volt. Aztán megvettük a tortát (orosz krém), 20 gyertyát, egy helyes marcipánt, és Karesszal még ettünk egy-egy gombi fagyit is. (négy és fél rongy - asse tudtam fiú vagyok-e vagy lány..)
Aztán hazahozott. Megdumáltuk, hogy mindjárt átmegyünk hozzájuk, és onnan megyünk Péhez. De kiderült, hogy már páran ott vannak, szóval akár már most is mehetünk. Jó. De a Karesznál már nem volt kocsi, mert az anyuja elvitte. De az én Anyum felajánlotta, hogy elvisz minket. Tuttti. Oda is értünk, mielőtt még mindenki ott lett volna, legalább nem ránk kellet várni.
Ott volt a K. Peti meg a Levi, meg persze Pé (meg most már Karesz, meg én is). Karesszal felpakoltuk sutyiban a tortára a gyertyákat, meggyújtottuk, jött Pé, elfújta, és kívánt egy nagyot.
Aztán Petiékkel kimentünk elszívni egy cigit, jó fejek voltak, szétröhögtem magam velük. Aztán megjött az Emese, akit nem bírok, de konszolidáltam viselkedtem, nem ordítottam vele, és nem vertem meg.
Aztán néztünk 8 éves korunkról videót (mert Peti, Karesz, Pé, meg én egy általánosba jártunk 8 évig), és nagyon vicces volt.
Aztán még pezsgőt is ittunk, és Karesz ki is öntötte a földre véletlen, és ezért cserébe láthattunk egy igazi Pé-hisztit, ami nagyon jól sikerült.
Aztán jött Judit is. Elvoltunk, mint a befőtt. Aztán olyan 9 körül hazajött Pé anyuja, Levi, Judit, Emese, Peti leléptek, mi még maradtunk Karesszal. Mi olyan 10 körül indultunk el. Jól éreztem magam, meg asszem a többiek is.
Aztán amint hazaérek, csörög a vonalas. Felveszem. Senki nem szól bele. De hallom, hogy liheg. Eltelik vagy 5 másodperc, mire Pé megszólal sírva. És nagyon szomorú volt, mert ma van a szülinapja, és az Anyukája nem is szólt hozzá egész nap, a Bátyjai is szartak a fejére, és nagyon szomorú volt. Megvigasztaltam, amennyire tőlem tellett, aztán még vagy egy órát beszéltünk, és kicsit örültem, hogy felhívott, mert tudom, hogy nincs annál rosszabb, mint egyedül sírni a sötétben a születésnapodon. Ezt jelenti még barátok vagyunk. Mondtam neki, hogy ha bármi baj van, nyugodtan hívjon bármikor, és nem érdekel az sem, ha előtte egy hónapig nem dumáltunk. Soha sem voltam az a számonkérős típus. És épp ezért utálom az Olgát, meg az Emesét, mert ha nem hívom fel, ami nyilván azért történik, mert nincs kedvem hozzá, akkor hogy a faszba jön ő ahhoz, hogy szabályosan ordítva számon kérjen, hogy mi az hogy én nem hívom fel????? Kevés ember van, akitől elfogadom, hogy ilyenért lecsesszen. Nagyon kevés.
Aztán nagyon nehezen aludtam el, fent voltam kábé 2ig.
Jaaaaaaaaa, szombaton király volt a Szolfézs, teljesen megőrültem rajta, egy órát ugráltam a szobámban, tuti volt. És Karesztól megkaptam cédén Robi mixét!!
Meg még tegnap hívott Cukrász, és mondta, hogy megszerzi nekem szívesen azt a Szolfézs adást :))
Szóval lesz itt minden :)))
Na, felöltözöm.