Nakéremszépen.
Előszöris. Tesóm bazzeg elszökött!! De komolyan. Biztos meg fog bukni. Én is elszöktem anno, amikor megrántottak. Hát.. legalább családban marad. Aztán. Hívott Perta, Olga, Cukrász. Aztán beszéltem Ricsivel msn-n. Nagyon szar volt. Fasz kivan. Amióta elment, azóta egyszer sem volt olyan nagyon jó. Mert most már tudjuk, hogy ha együtt vagyunk, AKKOR a fő királyság. Így meg? Lófasz. Nem hallja, amikor nevetek, nem látom az édesdrága arcát, nem nyúlhat hozzám, szóval így igazából nem ér semmit az egész. A szavak csak szavak (ezt egyszer majd kifejtem...) Csak az van mindig, hogy egyszer én vigasztalom őt, hogy nyugi, mindjárt találkozunk (1,5 hónap!!! ÁÁÁÁ, bassssza meg!), aztán ő engem. És ez így megy ápr. 12 óta. Remek kapcsolat. Nem tudom ki baszakszik velem ott fönt, de leállhatna most már. Végre találok valakit, aki kell nekem, aki pont hozzám való, erre mi van?? Brüsszelben lakik!! Nekem nem megy könnyen az ilyesmi, nekem az kell, hogy ismerjem meg először. Csak úgy bírok szerelmes lenni. Csakúgy nem megy. Nem és kész. Régebben, amig apró cseprő lányka voltam, addig tudtam szenvedni ilyen első látásra-dolgoktól rettenetesen, de most már asszem nem megy. Ahhoz, hogy én valakit szeressek, ahhoz sok idő kell. És csak ha már biztosan tudom, hogy ŐT akarom, akkor vágok bele. Talán ezért sem olyan hosszú a lista :) De nem baj, nem sajnálom, hogy nem engedek akárkit a szívembe/lelkembe/testembe/satöbbi. Áááá, megint kilátástalan az egész, megint csak idő pazarlásnak, és szenvedésnek látom az egészet, megint fölösleges, és fájdalmas, szomorú és szánalmas (nézd már, vers lett - pffff). Hát asszem az már régen rossz, ha ez jut eszembe a kapcsolatomról.
Más.
Találkoztam Andival, de nem volt kedvem nagyon menni, de végül mentem, és kibaszottul fáradt vagyok, nyűgös, meg kicsit talán hisztis is, de semmiképpen sem pozitív hangulatú. Aztán látom, hogy ő is az, főleg miután késtem negyed órát. Na, akkor gondoltam remekül elleszünk (ezt komolyan mondom, mert amikor nyűgösek vagyunk, akkor szoktunk a legdurvábban őrültködni, meg oltani mindenkit :))!! Aztán elmentünk a Ciánkáliba, mert oldolgozik álmaim hapsija (hm... Szóval tuti jó pasi, csaknem a legszebb, akit valaha láttam. De van is egy képem róla, majd berakom, de már volt is berakva, de most megint be lesz :)), de nem volt ott persze. Aztán mentünk a másik Ciánkáliba, aztán a vesztendben a Mangóba (biiizony, a változatosság gyönyörködtet :)), ott találkoztunk Krisztikével, meg Zsófival, beszélgettünk pár percet, aztán ők mentek, aztán mi meg röhögtünk egy csomót, meg baromkodtunk, és mindeketten kibaszott fáradtak voltunk, aztán hívott Pé, hogy holnap átjönnek Karesszal megköszönteni, aztán elmentünk a Mekibe, evett Andi, aztán bementünk a Sugárba, vettünk inni, aztán félórát álltunk Nyugati Órájánál, és úgy csináltunk, mintha várnánk valakit, és hangosan mérgelődtünk, hogy UGYANHOLVANMÁR?? És nagyon vicces volt nekünk. Aztán olyan 7körül elváltunk, én hazajöttem, tesóm meg sehol. Erre megkérdezem msn-n az egyik spanját, hogy na mivan, megbaszták a Gerit? Aszongya ja. Na, akkor már rögtön tudtam, hogy "egyvérbőlvalókvagyunkŐésén", mert én is csináltam ám ilyet, de ez egy egész másik történet, majd talán egyszer. Na, de most el ne felejtsem betenni a Ciánkális srácról a képet!!
Csókcsók
