Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal című versének elemzése

 Kösztolányi Dezső 1885-ben született. Kisgyermekkorától rengetegett betegeskedett. Egész fiatalkorát végigkísérte a haláltól való félelme. Fájdalmát a hedonista életszemlélettel próbálta enyhíteni.
 Első elismert verseinek gyakori témája a gyermekkor boldog naivsága, a világra való őszinte rácsodálkozás képessége, a tisztaság, ez erkölcsi sérthetetlenség és az álmokban való rendületlen hit.
 A Boldog, szomorú dal című költeménye az 1920-ban megjelent Kenyér és bor című kötetének egyik legnagyszerűbb verse. A költemény műfaja, ahogy már a címéből is kiderül, dal. A mű bizonyítja, hogy Kosztolányi vitathatatlan virtuóza volt a rímeknek, játszi könyedséggel alkotott tökéletes rímpárokat. A vers rímelése abab, vagyis keresztrím.
 A költő mérlegre helyezi életét a férfikor derekán. Összefoglal mindent, amit életében elért és megszerzett, egyfajta számvetést készít. A dicsekvés és kétely egyaránt megjelenik benne.
 Amíg József Attila a Tiszta szívvel című versében a valódi hiány leltárba vételével tárja elénk élete ürességét és sivárságát, addig Kosztolányi az életében mindent elért, mindent megkapott, amire gyermekként vágyott, és ennek ellenére látja életét tartalmatlannak; céltalannak és érték nélkülinek.
 A "van" szó kilencszeri ismétlése nyomatékosítja a költő tulajdonát és elért sikereit, majd a második nagy szerkezeti egység "de" kezdőszava semlegesíti, mintegy megtöri a mérlegre helyezett régmúlt vágyait, melyeket ma már mind magáénak tudhat. A "de" kötőszó súlyos ellentétbe állítja a két szerkezeti egységet, a kontraszt kiélezésére szolgál.
 A vers címe maga is egy oximoron. Vagyis a jelzős szerkezetben a jelzett szó ellentétben áll a jelzővel, s ez már előre vetíti a vers kettősségét, az olvasó már a mű címéből következtethet a költemény két ellentétes "építő pillérére".
 A leltárba vételt a tárgyi tulajdonokkal kezdi. A kenyér és bor (ami a kötet címe is) az alapvető emberi szűkségleteket jelöli. Majd a második sor, melyben gyermekét és feleségét említi, az otthonra és a családi szeretetre utal. Már a vers legelején saját magához és egyben az olvasóhoz is szegezi a kérdést; "Szívem minek is szomorítsam?", hiszen mindene megvan, amire vágyhat; van családja, otthona, kertje, a kertben fák, sőt "rogyó fák", "a dió, mogyoró terhétől öregbül a kamra", utalva ezzel is a bőségre, ami körülveszi.
 A felsorolás itt még nem ér véget. Az "úti bőrönd" megemlítésével az utazásra utal, ami a költő korában hatalmas dolog volt, de ő ezt is elérte. Megjelenik a hírnév, a művész őszinte elismertsége, melyből kiderül, hogy a költő érzi és tudja, hogy "énekes ifjú fiának" vallja őt a "vén Magyarország".
 A második szerkezeti egységben megjelenik az éjszaka képe, s alatta a sor: "gyötrődve, halálba hanyatlón". A költő életrajzi adataiból tudjuk, hogy halálos beteg volt. Tisztában volt azzal, hogy hamarosan utoléri a halál. Ebben a művében azonban mégsem az elmúlás gondolata gyötri, hanem az üresség, a körülhatárolhatatlan, megfoghatatlan hiányérzet nyomasztja és taszítja boldogtalanságba a költőt.
 "Mint lázbeteg, aki föleszmél", úgy ébredt rá Kosztolányi is élete sivárságára és tartalmatlanságára. A költő zaklatott lesz, a mondatszerkezetek fegyelmezetlenné válnak. A "jaj" indulatszó nyomatékosítja a súlyos felismerést, hogy hiába nyúl a régmúlt, a gyermekkor vágyai, álmai után, csak az üres semmiben "keresgél keze kotorászva". E költői képek segítségével szinte magunk előtt látjuk a gyermek-Kosztolányit, amint feltépi a padlót, és lázasan kutatja az elfelejtett kincset.
 A vers legsúlyosabb, összefoglaló erejű sora "Mert nincs meg a kincs, amire vágytam". A verssor és egyben a költemény egyik legfontosabb mondanivalóját egy belső, sor közbeni rímmel nyomatékosítja. A "kincs", ami valójában nem körülhatárolható, örökre elveszett., és ezzel egyszerre vesztette tartalmát és értelmét minden megszerzett vagyona, elismertsége; az egész élete. Talán ez az a "kincs", amit később Számadás című kötetének Hajnali részegség című versében az égbolton a csillagok és egy csodálatos estély képében végül megtalált.
 A mű szerkezete, a különböző hosszúságú sorok, a versszakokra nem tagolódó szerkesztettség zavartságot és döbbenetes zaklatottságot tükröz. Ugyanakkor a vers tökéletességére nem csak a sziporkázó rímek utalnak, hanem hogy a mű minden sora pontosan kilenc szótagból áll.
 Ez a fajta kettősség, vagyis a látszat és az amögött rejlő valóság vonul végig az egész költeményen. Hiszen azt írja a költő: "Itthon vagyok itt e világban/ s már nem vagyok otthon az égben", ezzel fejezve ki legnagyobb fájdalmát, hogy mindene megvan, ugyanakkor mégsincs semmije.

Bírálat: A dolgozat megállapításai azt bizonyítják, hogy a jelölt ismeri Kosztolányi költészetét. Műelemzésében tükröződik, hogy nem csupán érti, de át is érzi a versben objeltíválódó költői szándékot, gondolatot és érzést. Külön érdekessége a gördülékeny, célratörő, egyéni stílus, mellyel megszerkesztett szöveget alkot.

Büszke vagyok magamra és most aztán lehetek is!!! Nulla helyesírási hiba, hibátlan ügyesokos dolgozat, és nem is tanultam rá lófaszt sem, most mit szépítsem; jó vagyok :)