Ez a vers. Jó lenne, ha valaki megfejtené.

Remélem él még a szél.
Hirtelen úgy elhallgatott.
Talán baleset érte.
Úgy fújt... hallottam a két szívem dobbanását.
Elfogynak a sorok a betűk alatt,
lassan le-letöredeznek
a szavak végéről.
Fekszik egy fiú feje az ágyamon.
Az akna-ágak utunkat állták.
A betűk gömbölyödnek, de mégis ragyognak
ezen a csökkenő soron.
Az éjszakai kocsi fagyott ételt árul,
gyomrában a hűv, ott egészen hátul.
Körömlakk csillog a toll peremén,
remegve mutatja a kettős szívverést.
Két szívem van. S bár mindekettő vérzik,
a fehér lepedő felitatja, s nem látszik, hiába nézik.
A szóvégek elszállnak.
Kiabál a szél,
ne félj, még élek.
Alattam egy testvér álmait kiabálja.
Legyen már vége az éjszakának!
A medve már alszik,
nem is látja tovább angyalát.
A barátok is idegenek,
körüldongnak, mint a legyek.
Elfordul az ágyam, az ablak felé néz.
Elsodorja utamat egy láthatatlan kéz.