Elegem van. Elegem van. Szerelmes akarok lenni. Elegem van.
Most megnéztem a Két hét múlva örökké című romantikát, és rájöttem, hogy én is hinni akarok a csodákban! Elegem van! Nem hiszem el, hogy nincs senki a közelemen, aki szerelmes lehetnék, nem hiszem el, hogy ha mégis van, akkor azt nem veszem észre! Nem hiszem el, hogy nem voltam szerelmes több mint másfél éve! És nem hiszem el, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy akkor az voltam.
Sírok. A fene a hülye romantikus filmekbe. Nem, nem Kornél, nem. Csak ez a dolog is még egy szelet volt a habostortából. Itt fekszem csak és sírok. Tudod, hogy nem szoktam ilyen lenni. Nem tudom mi van velem. Annyira rossz. Én várok türelemmel. De most nem jól állnak a dolgok. Mért nincs egy csak egy olyan pasi, aki meg tudna őrjíteni úgy istenigazából? Mért nincs egy olyan pasi, akivel meg lehetne őrülni? Mért nincs egy olyan srác, aki miután magába bolondított, megtesz értem mindent? Mért nem csinál hülyét magából valaki értem? Miért nem emlékszem már milyen szerelmesnek lenni? Miért sírok? Mért? Mért?
Elegem van! Tényleg, annyira hiányzik most már! Jaj, tudod, hogy nem vagyok ilyen, de annyira rám tört most! Nem tudom elmondani, hogy mennyire szeretnék odabújni valakihez, hogy mennyire szeretném, ha valaki komolyan megölelne, de nagyon de nagyon szorosan, nem tudom elmondani, hogy mennnyire szeretnék szerelemből csókolózni, vagy csak fogni a kezét valakinek, vagy csak nézni, azt akibe szerelmes vagyok! Nem tudom elmondani mennyire szeretném azt mondani valakinek, hoy "szeretlek", nem tudom elmondani, mennyire vágyom rá, hogy valaki ugyanezt mondja nekem. Nem tudom elmondani, hogy mennyire üresnek, kicsinek, és magányosnak érzem most magam....
Pedig nem szoktam ilyet... De mostanában valahogy átlép felettem a világ... Elegen van. Hinni akarok a csodákban, hinni akarom, hogy van mire várnom, hinni akarok abban, hogy jön és hogy nem sokára. De nem nagyon megy. Ma semmiképpen...
Csak nem értem miért! Tudom, hogy jó vagyok! Tudom, hogy szeretnek, tudom, hogy... mindent tudok. Csak azt nem, hogy mért nem kell a szívem senkinek? És mért nem kell nekem se senki szíve? Persze, tudom, akárkinek nem adnám... és akárkié se kéne... De akkoris... Most mért állt meg minden? Most mért nem érzem úgy, hogy jó, majd holnap jobb lesz? Mért nem létezik a télapó? Tényleg. Soha sem szerettem volna ennyire hinni benne...
Elegem van.

Nem baj. Holnap jobb lesz. Vagy rosszabb. Hát nem tudom. Majd csak lesz valahogy... olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna...
Addig meg csak sírok, sírok és sírok. Ma sokat sírok. Régen sírtam sokat.