Tényleg úgy érzem, hogy minden barátomnak segítek, ahogy csak tőlem telik. Igyekszem kívülálló maradni, és igyekszem reálisan és ésszel nézni a dolgokat. És néha ilyenkor megkérdezem magamtól, hogy ha én vagyok olyan nagy bajban, hogy sírok, és tényleg nem tudom mit tegyek, akkor vajon ők is ugyanígy segítenének? Van, akiről biztosan tudom, hogy igen. És jó lenne tudni, hogy örökké ezt fogom gondolni.

És igen, meg kell ölnöm a blogom.
És nagyon szar.