Húha. Megint talákoztam Ricsivel. Megint azt mondta, hogy lehet vele bármi is odakint, soha nem talál tökéletesebbet nálam, és azt is mondta, hogy amit irántam érez soha sem fog elmúlni. Voltunk a B-ctiyben, fogta a kezem, és meg akart csókolni. Nem akaratam, mert neki barátnője van, és én megbolondulnék, ha a pasim az exével ilyet csinálna.
Volt egy pillanat, amikor úgy érzetem, hogy senki más nem kell, csak ő. De aztán elmúlt. Az eszem, az tehet róla.
Aztán kimentünk. Elsétáltunk Szilvihez a Művészbe, ott ültünk egy jó darabig. Ott megint folytatta. Ő mindennél és mindenkinél jobban szeret. Józan volt. És ez az ami súlyossá teszi a helyzetet. Gondolkodnom kell. Ha azt akarom, hogy mikor hazaköltözik akkor is engem akarjon, akkor lehet, hogy kedvesnek kell lennem vele, és nem elutasítónak. Persze az vagyok nyilván, de ne csináljon velem semmit! Kézen fogva sétáltunk, magához ölel, beleszagol a hajamba, meg puszil. Tudom, hogy szeret. De ezzel nem tudok mit kezdeni. Ezredszerre sem. Azt mondta, hogy én mindig is a barátnője maradok, a szerelme.
Egyszer csókolóztunk. Ő többször akart, de nekem ez nem megy így. Hogy tudom, hogy neki barátnője van. Akiről meg azt tudom, hogy kevdes lány, tényleg. Irigylem Aline-t, mert vele van, de közben meg sajnálom is, mert őt is ott fogja hagyni, ahogy akkor engem.
Júniusban hazaköltözik. Végleg. Mit bánom én. Az biztos, hogy rosszab nem lehet, mint akkor volt áprilisban. Mert nem vagyok belé szerelmes, és rengeteget meg kéne tennie értem, hogy újra az legyek. Nem érdekelnek a bókjai, hogy nálam soha szebet nem látott, hogy a hangom milyen őrületesen durva, hogy minden percben csak hozzám simulna, meg satöbbi sokkal több, mert nem érdekel. Csak azt szeretném, hogy ha hazajön, akkor is ezt gondolja. Ha addigra meg majd férjhez megyek, vagy bármi, akkor meg az van, és kész. Nem, nem vagyok semelyik oldalról sem a megcsalás híve. Képetelen lennék rá:
Mikor itt volt egyszer, Páfránnyal voltam, és soha semmi szín alatt nem lehetett volna semmi. Ő meg azt mondta, hogy őt nem érdekli, mert hogy most rólam van szó és nem Gabiról (akivel akkkor járt Brüsszelben), és hogy Gabi nem fogja megtudni, erre én csak annyit mondtam, hogy ha én ilyesmit csinálnék, mikor pasim van, akkor nem az érdekel, hogy ő tuni fogja-e, hanem hogy ÉN tudni fogom. sajnálom, ilyen kibaszott erkölcsös vagyok, és hűséges, és nem tudnám megtenni. És nagyon rossz szemmel nézem, mikor bárki más ezt megteszi. Nem érdekel, inkább tegyék meg velem, mint hogy én bárkivel megtegyem.
Mindegy, lényeg az, hogy megint ugyanaz van mint mindig. Ricsi kedves, szórakozató, gyönyörű, vicces, értelmes, és 1500 km-re lakik tőlem. Mit tehetnék? Mit vár tőlem? Nem értem. Az biztos, hogy sosem fog semennyire se megkapni így. Egészen biztos. Nem vagyok egy erkölcscsősz, de ez akkor is kizárt. Tiszta vagyok, ártatlan, fedhetetlen - ha erről van szó. Hát ennyi.
És ha én szeretnék is a barátja lenni, mert most már tényleg kész vagyok rá, ő csak azt karja, hogy az legyen ami volt. És szerinted menyire voltunk szerelmesek, ha másfél hét járás után mindketten azt gondoljuk, hogy ennyire jó soha nem volt még semmi?
Pedig másfél éve volt. Mindegy, észnél vagyok, mint mindig. Legalábbis igyekszem.
2005.12.25. 23:54 m01ra
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr866361231
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.