I love Budapest

Valahogy rájöttem, hogy lehet az időben utazni! Hátra felé kell futni, és kimondani közben az évszámot, hónapot, napot. Nem tudom, hogyan jöttem rá. De kipróbáltam. Visszamentem 1987-be. Őrületesen fura volt! Csomó út nem volt készen még, nem voltak plázák, minden tiszta retro, nagyon kemény volt! A buszok is jó régiek voltak. Éppen zötykölődtem az egyiken, és ült mellettem egy nő. Újságot olvasott. Az újságon az volt: 1923. Na, ekkor azért egy pillanatra megrémültem, hogy hogy a toszba kerülök 1923-ba… Aztán megkérdeztem a nőtől, hogy mégis milyen évet írunk, aztán mondta, hogy 87-et, ez csak valami hülye szórólap. Na, akkor megnyugodtam!
Aztán kicsit meguntam az egyedüli császkálást a városban, és úgy döntöttem visszamegyek 2006-ba, és szólok Pintyőnek meg Bazsinak, hogy mit tudok, és jöjjenek velem garázdálkodni a múltba.
Először 1992-be mentünk vissza, megnézni saját magam egy iskolai anyák-napi ünnepségen! Kicsike voltam, csokibarna, és éppen verset mondtam! Tapsoltak az emberek, és nagyon fura volt, hogy láttam az összes általános iskolai szerelmemet! Gondoltam rá, hogy odaszólok nekik, hogy Héj srácok, az a kis lány, aki a verset mondja éppen, az lesz a végzetetek! De nem tettem, nem akartam ennyire beleszólni a saját életembe.
Bazsiék meg jókat nevettek, hogy milyen voltam kicsinek! Aztán nagyon durva volt, láttam apámat meg anyámat, hogy milyenek voltak, tényleg végigfutott a hideg rajtam! Éppen szedték a belépőt! Mi meg fogtuk magunkat és elrohantunk! Befutottunk a mosdóba, és nevettünk! Aztán kitaláltuk, hogy hova menjünk!
Tovább az időben. 1999. A gimibe mentünk, ahova jártam. Épp németórára csöngettek be mindjárt. Mikor beléptünk a terembe, akkor jöttem rá, hogy bazz, nem biztos, hogy találkozni kéne magammal!
De aztán mikor épp kifelé mentünk a teremből, pont akkor lépett be az akkori önmagam! Még fel volt nyírva a hajam, kemény volt újra látni. Gyorsan karon ragadtam magam, és kimentünk a teremből. Lementünk a büfébe. Gondolkodtam, hogy miket mondhatnék neki. Vagy hogy mondhatnék-e neki valamit. Felismert azt hiszem azonnal. Én őt egészen biztosan. Bazsi aszonta, olyan, mintha a húgom lenne! Fura volt látni! Lementünk a suli büféjébe, dumálgattunk. Meghívtam egy melegszendóra, ami 1999-es árban volt. Aztán végül nem mondtam neki semmit. Hiszen ha nem történnek meg vele azok a dolgok, amik velem is, akkor nem lesz olyan, mint én! És olyannak lenni, mint amilyen most vagyok, a lehető legjobb dolog, ami velem történhetett.
Aztán Pintye, Bazsi, én, meg 15 éves önmagam mentünk tovább. Addig elmagyaráztam Petrának (legjobbnak úgy láttam, ha így hívom), hogy mi bizony a jövőből jöttünk, és én ő vagyok, ha nem vette volna észre. Megkérdeztem, na hogy festek? Mit szólsz, hogy ilyen lettél? Erre azt mondta, hogy látom még mindig olyan magabiztos és hangos vagy, mint én most! Kétségtelen, hogy hasonlítunk! De a hangod… Vagyis… a hangunk! Azt még mindig utálom visszahallani, úgyhogy fogd be! – Nevettünk!
Aztán mentünk tovább Petra is velünk jött. Az idő 1980. Oda mentünk a mostani sulim környékére. Nagyon durva volt, sehol a MÓM, sehol semmi! Nagyon furcsa volt! A millenárisparkba benéztünk, és valami mamut szobrok voltak, de olyan valóságosak, hogy az hihetetlen!
Aztán visszamentünk megint 2006-ba, és találkoztam Gerivel, és neki is mondtam, hogy ezt figyeld, gyere velünk!
Jött is! Megint vissza 1988-ba! Elmentünk hozzánk! Mindenki otthon volt! Csak becsöngettünk, és kérdeztük, van-e áram rendesen! Fura volt látni anyát meg apát! Bekukkantottunk, és láttuk Gerit is, ahogy éppen egyéveskedik! Édes volt!
Aztán megint voltunk valahol, bent a városban. Nagyon fura látni a megszokott helyeket a maguk rendszerváltás előtti állapotában! Aztán gondoltam fényképezek! De rájöttem, hogy marhaság, nagy bajok lehetnének még belőle.
Aztán visszajöttünk.
Végig futott az agyamon, hogy miket lehetne tenni, hogy ekkora lehetőséget kaptam! Gondoltam vissza megyek 1995-be, és megmondom a srácnak, akibe szerelmes lettem egy nyaraláson, hogy kérje el a címem, mert ha nem, akkor csak 7 év múlva találkozunk legközelebb, pedig mind a ketten nagyon láttuk volna már egymást hamarabb is! Meg arra gondoltam, hogy megkeresem Anyát, és megölelem, hogy nézd Anya, ilyen leszek majd, és nagyon szeretlek!
Aztán arra gondoltam, hogy visszamegyek 1920as évekbe, és megölöm Hitlert, mielőtt bármit is tehetne. De persze nem mentem vissza, tudtam, hogy ez túl nagy hatással lenne a világra. Meg gondoltam arra, hogy nyerek mondjuk az 1975-ös lottón párszázezer forintot, és beteszem valami bankba, hogy nekem, 2006-ra legyen lóvém.
Meg arra is gondoltam, hogy minden dolgot a múltban veszek meg, mert az sokkal olcsóbb!
De olyan fura, hogy az az eszembe sem jutott, hogy a jövőbe is mehetnék! Nem, az nem érdekel! Az olyan lenne, mintha az adventi csokis naptárból mindent megennél egy nap alatt! Az rossz! Szóval…

Aztán felébredtem. Sokáig a hatása alatt voltam az álmonak.