I love Budapest

Jaj hát míg odaértem az Oktogonra, egy örökkévalóság volt! És mikor kiszálltam és mentem fel a lécsőn, pont akkor hívott :) Puszi-puszi! Azt hiszem ő is meg én is eléggé zavarban voltunk. Én legalábbis egészen biztosan. De jó érzés volt. Aztán mondtam, hogy menjünk Mélypontba! Mentünk is! Ott kb 3 órát beszélgettünk, nagyon jó volt, olyan kedves és figyelmes, és igazán nagyon kedvelem! Megöleltem volna! Aztán sejtettem, hogy tőlem várja, hogy felhozzam a tegnap esti párbeszédünket, és szóba is került, de sajnos nem bírtam mondani semmit, annyira zavarba voltam, nem tudom mért, talán mert valami nekem bensőségeset kellett volna kitennem a semmibe gyakorlatilag... Már úgy értem, hogy nem vagyok biztos a dolgomban, nem tudhatom, hogy hogyan reagál rá, bár tudom, hogy nem harapná le a fejem, de akkor is, nagyon zavarban voltam! De azt kell mondjam, hogy örömmel mondom, hogy nagyon tetszik, mert csupa jót tudnék csak mondani róla, végre valaki száz év óta először, akinek a jelenléte és a lénye százszázalékosan leköti a figyelmemet, örömmel hallgatom, örömmel mesélek neki, örömmel nézem a szemét, és végig egy olyan izgalmi állapotban vagyok, ami végig ott volt bennem, míg ültünk a Mélypontban. Jaj, sóhajtozom nagyokat, szeretném megismerni igazán, szeretném, ha ő is így gondolná! Azt hiszem jól érezte magát, én pedig mindenképpen. Remélem kedden találkozunk újra. És ott folytatjuk, ahol abbahagytuk ma.

Jó éjt!