"Taposs a szívemen,
mert azt érdemlem én!
Nem tudja senki sem,
hogy ki mennyit ér! Menekülj, csak menekülj
sokáig úgysem bírod egyedül!"
"Most múlik pontosan, engedem hagy menjen..."
Már megint. Egyébként bírom ezt a két számot!
Ezen is túlleszek valahogy! lényeg, hogy kedves volt, és végre egy olyan ellenkezőnemű, akiben nem csalódtam, mert se nem fasz, se nem buta, vagyis inkább: Kedves, vicces, értelmes, szórakoztató, érdekes, szépséges.... Csak hát... nem én kellek neki. Ez van...
De legalább tudom, hogy van még ilyen, és dobog még a szívem.
Jóéjt.
2006.02.21. 00:31 m01ra
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr756361033
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
maya 2006.02.21. 09:07:29
Örülök, hogy tudod, hogy "van még ilyen", mármint aki még megdobogtatja a kis szíved. Ezek a pici jelek azért kellenek, hogy ne add fel. Soha ne add fel. Egyszer úgyis eljön Ő... És tudom, közhely, de mennyire igaz: "minden veszteség fájdalombacsomagolt megkönnyebbülés" -(Fodor Ákos)
pafrany 2006.02.21. 10:20:25
ohh.... :(
pedig ugy szorítottam