I love Budapest

Ma reggel korán fel, hogy majd jól megyünk Szlovákiába. Én balga szamárcsikó fel is írtam a levlistára, hogy gyerekek, minden szép lesz meg jó, aztán meg majd nagyon jó, és végül még jobb, csak hozzon mindenki magával személyit, hogy általkelhessünk a határon. Megyek a Nyugatiba, korán értem oda, és Anyu is éppen ott volt. Gondoltam előtte találkozunk, és milyen jó is lesz az. Jó is volt. Ugyanis rájötten útközben, hogy én vagyok az atom lúzerkirálynő, és ÉN hagytam otthon a személyimet. A kabátom zsebében volt, amiben éppen nem tartózkodtam, mert ma jó idő volt és így az otthon maradt. Szopókanyalóka. Na akkor Anya, a rábinhúd, kitalálta, hogy ő akkor most hazavisz kocsival, majd elvisz egy köztes állomáshoz, és majd ott felszállok - már ha elérem a vonatot. Közben a többieknek szóltam, hogy ne is reméljétek, hogy ott leszek a Nyugatinál.
Aztán haza, versenyfutás az idővel, majd húúh, elértem a vonatot.
Aztán nevetgéltünk a vonaton meg ilyesmi, szóval jó volt, de nem voltunk túl sokan (7en). Aztán leszállás Esztergomban, séta kersztül rajta, majd megérkezés! Mirattiban ebédeltünk, meg voltunk minden felé, sörözés, fagyizás annak rendje és módja szerint. Aztán elszaladt a sok-sok óra, vidám kacarászással, meg idiótábbnál idiótább félmondatokkal és szókapcsolatokkal, szóval igen sokat nevettünk.
Aztán hazalmas rohanás, hogy elérjük a 21:05-ös vonat. És hoppppáááá, elértük! Aztán leszállás, Liniék meg hazahoztak kocsival. Aztán ennyi. Most nincs kedvem sokat írni. Fáradt vagyok. Mindjárt alszom. Holnap meg koncert Ándívál. Úúúúúgy várom!