I love Budapest

Vajon mi baja van a világnak? Olyan gyakran teszem fel a kérdést... De persze válasz nem jön sosem.
Már megint úgy televan a tököm. Csak ülök itt és sírok. Szex és New Yorkos csajos sírásból átmentem elkeseredett sírásba. Tudod, nem értem én hogy mért történnek velem a rossz dolgok! Úgy érzem, igazán úgy érzem, hogy jó ember vagyok. Úgy érzem az életem jó irányba halad, úgy érzem, minden rendben van körülöttem.

De van ez az állandó, mindig visszatérő probléma! Rendszeresen de erendszeresen körülbelül egy 4 éve minden alkalommal olyan pasiknak tetszem, akiknek van kisebb-nagyobb énkép zavara. Nem értem. De tényleg rendszeresen. Akikkel valami zűr van, től agyalósak, túl sértődősek.. minden sértődésük és minden kételyük abból fakad, hogy saját magukkal nincsenek rendben. Mert hiszen, ha én nem akarom megbántani és nem is bántom meg, de ő mégis félreért valamit és azt hiszi megbántom, az egy fajta visszaigazolása annak, hogy nem bízok magában és hogy ezt feltételezi, hogy én megbántanám. És nem azt csinálja, hogy megkérdezi, mért bántom meg, hanem eltűnik... Íg yesélyt sem ad arra, hogy megmagyarázzam neki. Tudod, annyit agyaltam ezen, hogy még mindig ezt vonzom? Aztán arra jutottam, hogy lehet hogy valahol tetszik nekik, hogy én magabiztos vagyok, de mivel ők nem magabiztosak, ezért megrémülnek, és nem hiszik el, hogy tetszenek nekem. Hiszen, ha magának nem tetszik, akkor nem hiszi el, hogy másnak tetszhet... És akkor egyből fél meg ilyen dologk. Picsába.