I love Budapest

Jaj de megint gecire televan a faszom. Misi szarik a fejemre, annyira kiakaszt a passzívsága. Amióta "együtt" vagyunk, nincs ember akinek azt mondtam volna, hogy végre úgy érzem menni fog valakivel. Mert nem. Nem fog menni. Így nem fog menni. Úgy vagyok vele, hogy ha szarul érzed magad egy kapcsolatban, változtatni kell. De nem akarom ráróni, hogy ne dolgozz annyit, meg legyél velem többet, mert ha magától nem így látja jónak, akkor én hiába mondom neki. Szeretném szeretném stabilan érezni magam ebben a "kapcsolatban", de nem tudom. Levegőben lógok - így érzem. És ez nem jó érzés. Remélem holnap látom a gyűkésen. Nem hagyhatom annyiban. Nem, nem fogok nyomulni, sosem teszem, soha, de igyekszem úgy viselkedni, hogy lássa, hogy igen, ez nagyon jó lehet, és érezze, hogy nem, ezt nem kéne abbahagyni. Szeretnék vele lenni, végre találtam valakit, akivel el tudom képzelni, hogy jó lesz, végre el is kezdődik... Akkor nem szeretném ha vége lenne. Nem vagyok szerelmes, és ha így megy, nem is leszek, de jó érzés többet érezni, mint a többi fasz csávó iránt. Sok szempontból jó ő nekem. És azt hiszem én meg amúgyis mindenkinek tökéletes lehetnék, csak ettől megrémülnek, mert ezek hülyék.

Félre téve a viccet.

Nem szeretném ha beindulás előtt lefulladna a dolog. Szeretném holnap megölelni, megcsókolni, fogni a kezét. Szeretném elhitetni magammal, hogy ez menni fog. Egyre nehezebb a dolog.