I love Budapest

Kettészakadok faszom. Hogy kéne mondani neki, hogy ez nekem nem elég? Anélkül, hogy ne higyje azt, hogy ki akarom sajátítatni? Kell-e egyáltalán mondanom neki? Egy héten egyszer látom, az nagyon jó, megindulunk egy lejtőn (úgy értem, hogy beindul a dolog, érzem, hogy menni fog), és mikor elmegy, vége, és mikor ilyen sokáig nem kontaktolunk, és utna újra látom, újra csak a bénázás, és hogy jaj, nem ölelem meg, mert nehogy jaj asziggye, hogy jaj, ne riasszam el, és mikor megint elválunk, akkor megint biztosan érzem, hogy ez nagyon jó lehet. Ahelyett, hogy egyszer, mikor így érzem, hogy ez lehetne PERFECT, akkor gyorsan rágyúrnánk a dologra, és tennénk (én tennék) azért, hogy ez LOVE legyen, lehessen. Mert így sosem lesz az. Így csak két ember vagyunk, akik ha néha összefutnak szájon csókolják egymást, néha fogják egymás kezét, és mikor együtt alszanak közel bújnak egymáshoz. Egy kapcsolat nem ennyiből áll.