Én nem tudom mi a faszt vétettem. Én csak sima ember vagyok, aki A-ból B-be akart eljutni. Gondoltam milyen kis rafkós leszek, hogy a földalatt közlekedő bkv alkalmatosságokkal jól kibekkelem a zavargásokat. Aha. Ahogy azt Móricka elképzeli. A Deákon kiszállok, hogy menjek a blúlájnhoz. Kiszállok és abban a percben csuklom össze, taknyom nyálam egybe folyik, mert befújtak kibaszott könnygázt az aluljáróba, ahonnan soha a vérbe nem jön az ki. Vérfoltok a földön, jó sok. Emberek velem szembe futnak, emberek engem elsodorva futnak mellettem, most mi a fasz legyen, minden irányba robognak a menekülő arcok, akkor melyik a jó irány? Faszom, nem látok, kifolyik a szemem, zsepi nincs nálam, nem tudok semmit a pofám elé tenni, hogy ne fulladjak meg. Jó, nyugodtság van. Óbégatnak az emberek, sírnak a gyerekek, és futnak. Fasznak kell futni. Aztán le a kékmetróhoz. Na ott vörös szemmel állnak az emberek rémült arccal. Majd egy kedves ellenszenves női hang bemondja, hogy helló, nem jár a metró, nem áll meg. Fasza bazmeg. Jó akkor ki akarok menni, mert már nem kapok levegőt, és nem is lehet érezni, hogy merre kevésbé sűrű ez a szar, és így nem tudom merre érdemes menni. Mindenki összeszarva. Többek közt én is persze. Folyik a könnyem, folyik az taknyom, és a biztos bástyát hívom telefonon miközben kifelé akarok menni. Az emberek tódulnak befelé is meg kifelé is, akkor merre kell mennem, hogy szabad legyek?! Elindulok a földalatti felé. Arra nem mehetek, lezárva. Király bazmeg, egy perce jöttem ki onnan. Akkor valami kijárat kell, levegő, szabad tér, de gyorsan. Az emberek szeme csont vörös, nem bíztató jellegű az arcuk. Öregek, gyerekek, minden féle népek. Jó, egyik kijárat felé. Ott hallom hogy nagyon hőbörögnek, ott is könnygáz van, faszom, arra nem megyek. Mi van ha belefutok a sűrűjébe?
Jó, másik kijárat. Fasza, le van zárva. Itt kell bazmeg meghalnom, belefulladván a könnyembe, a nyálamba és a taknyomba. Na itt már kezdtem parázni. Hogy nem mehetek ki és csíp ez a szar, és ordítanak.
Aztán a meki felé ki lehetett menni, ott egy csomó ember, ordibálás, és meglepő módon még sokkal erősebb könnygáz, már nem látok, faszom. Az emberek FUTNAK tömegben, ne fussatok bazmeg a frászt hozzátok rám, hogy mi a geci elől futtok. Rengeteg rendőr állja el az utat, jaj bassza meg, hogy jutok innen hova? Egy azaz egy biztonsági ember volt olyan jótét lélek, hogy kedves hangon hajtogatta az embereknek, hogy a Váci út felé menjenek, arra lehet menni. Közben Anya a fülemen, aki nem hallhatja, hogy sírok, mert pánikrohamot kap. Oké, Anya, leteszlek. Közben durrogás, gáz, HELIKOPTER a fejem felett (malac ábrák fejem felett, hol voltál amíg szerettelek?...), kibaszottul féltem, megálltam, és egy kirakat felé fordultam, hogy ne is lássam ami zajlik, mert különben elvesztem a fejem. Jó, akkor kicsit bőgtem, hogy hogy a gecibe tudok innen kiszabadulni, mikor körülzárták az egész kibaszott környéket. Csomó rendőr, csomó részeg agresszív hőbörgő, csomó gyerek, néni, bácsi, minden, rémület volt basszameg. Helikopter meg csak kőröz, a könnygáz meg csak marja ki a szemgolyómat a koponyámból. Egy faszihoz odamegyek, van egy zsepid? Nincs, nekem is kéne. Vörös a szeme, vélhetően az enyém is. Az emberek futnak, hogy m ielől, azt hálistennek nem tudtam meg.
Még bolyongtam egy darabig, sok sikert te zsepit adni nem tudó srác, éljed túl, te is te piros szemű lány! Igyekszem. Szia. Szia.
Aztán elkeveredtem a Váci utcához, istenem, kapok levegőt, nem rohan senki. Fasza. Akkor én ma hazamegyek. Ma nem lesz adás.

Sima ember nem tud A-ból B-be jutni.