Először is szeretném leszögezni, hogy az új nem tudom milyen autóhoz ajándék metálfény jár.
Másodszor pedig. Éppen Kőkútpusztán vagyok, a tengerparton. Elmondanám, hogy babarózsaszín bikiniben vagyok egyszál magam - csokoládébarnán a fehér homokban. Felhúzott térdekkel hanyatt fekszem, és tűz a nap ezerrel. Egyik kezemben jeges pinacolada koktél, másikban kubai szivar. De mivel nem szeretem a szivart, kis értetlenkedés után le is teszem.
Felülök. A tengerből kiugráló, szaltózó delfineket bámulom. Aztán nevetek, mert eszembe jut a Közös többszörös című film retardáltja, aki ezt bírja mondani: Megsikongatjuk a delfingokat.
Aztán ahogy egyre jobban éget a nap, felállok, és a törültközőmet arrébb terítem le, és behúzódom egy pálma alá. Az mp3 lejátszómból valami jó kis reggi szól. Aztán felkelek, és fürdőzöm egyet Flipperékkel. Bámulom a sok színes halacskát a talpam alatt. Felfekszem a vízfelszínre és eggyé válok fénnyel, vízzel, levegővel... Tűz a nap a szemembe, egyszerre gyújt lángra a fénye és egyszerre oltja lángolásom a tenger hűs vize.
Aztán mint a legjobb Bond-nő, úgy jövök ki a tengerből, oda sétálok a perzselő homokban a pálmafás pulthoz, a hajamat rázom, felveszem a napszemüvegem, és rendelek egy Honolulu koktélt. Kacskaringós szívószállal.
Így élek.
2007.03.15. 14:35 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr226358875
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
