I love Budapest

Ma egyébként volt minden. És nincs vérnyomásom. Egyszerűen felállok és elájulok. Tehát olyan pasit szervezek*, aki azért ki tudja fizetni a temetésem. Mondom, nem számolok hosszú kapcsolattal.

Reggel suli, jó fölöslegesen kb. Sokat jár az eszem a problémáimon. Mindig mindenki azt hiszi, hogy az ő problémája a legnagyobb, de ez nem verseny baszki. Mindig mindenkinek lesznek problémái, amik neki a legnagyobbak. Érted, nem lehet összehasonlítani, olyan mint hogy körte vagy alma.

Aztán Bazsival hozzánk, itten meg elaludt a gyermek, aztán meg jött Bogi, és ráfeszültünk a pályázatokra. Jutottunk is valamilyen irányba.

Aztán végül Bogival kurvára elcsesztük az időt, de nagyon de nagyon jó volt, punnyadtunk, meg röhögtünk. Bogi jó társaság.

Aztán egyedül maradtam a pályázatok elbírálásával és sír nekem a szájam, hogy milyen nehéz ez. És hogy milyen nagyon nem érdekel és leszarom.

Egyébként meg.
Ez a félévem atom jó lesz, mert én megküzdök érte, és márcsak egy hónap és ilyenkor már a tengerparton fekszem a langyos homokban, papucsban, mesebelire barnulva és osztom az észt a képzeletbeli barátomnak, meg isszuk a koktélokat.
És egyébként meg a Szigetjegyem is megvan, mert én kurva laza vagyok. És bár nem éreztem, hogy idén is kinézek, de úgy alakult, hogy mégis. Túl drága. Túl drága. De hát akkor már talán a jubilálásig még tolom. Ez lesz a nyolcadik zsinórban.
I like it.

*vajon hogy az fenébe sikerült a "keresek" helyett "szervezek"-et írnom?!

Ja még valami. Ha Pintyit csellel ráveszem, hogy tegye fel youtube-ra a filmjét, amiben többek közt én is szerepelek, az fix, hogy ország-világ véresre kacagja magát rajta.