Azt álmodtam, hogy valami bevásárlóközpontban voltunk, és ittunk a stúdiósokkal. És Ákos és Andris valahogy egy személy volt, és ő katonának készült Angliába. Katona szerkóban volt, és együtt idoogáltunk. Andika is ott volt meg Hegó meg Karcsi, és még sok ismerősöm. És nem tudom már hogyan, de ahogy berúgtunk, valahogy Andi meg én összeszólalkoztunk Andrissal. És ő meg nagyon részeg volt, valamin és előrántotta a fegyverét, és elkezdett lőni mindenkit. És járt körbe és sorra lőt, de ilyen óriási sorozatlővő fegyverrel. Hatalmas pánik lett egyből, és mindenki elkezdett futkosni, Andris meg egyre keményebben és leállíthatatlanabbul begőzölt. És Andival mi befutottunk valami irdodaház féleségbe, vagy valami irodába, és íróasztalok alatt bújtunk el, és kurvára féltünk. Jöttek a többiek és mondták, hogy Andris minket keres és meg akar ölni. Kurvára féltem és hívtam Anyut, hogy baszki, ne aggódj, de engem most meg akarnak ölni. És akkor mivel én is elég ittas voltam, és ettől a helyzettől rettentő agresszív lettem és féltem, az jutott eszembe, hogy az asztal alól, amikor bejön Andris, kirántom a fegyvert a kezéből, és megölöm. Nagyon féltünk. Egyszercsak bejött, csak a lábát láttuk, és haragját hallotuk, és elkezdett lőni. Mind kettőnket eltalált, én meg ráugrottam, elvettem a fegyverét, és rálőttem. Valahol hasi-mellkasi tájékon 4 lövést eresztettem bele. Ő kettőt lőtt a bokámba, Andiba nem tudom mennyit, de neki nem volt olyan súlyos a sérülése. Akkor miután rálőttem Anrisra, ő elterült, és egyértelművé tette a számunkra, hogy meg fog ölni, ha most nem hal meg. Andival valahogy elbicegtük a kórházba, ott bevarrták a sebeinket, közben hívtam Anyut, hogy baszki, ez történt, és Andris meg akar ölni, nincs mese, valahogy menekülni kell, vagy rendőrt hívni, vagy valami. És Anyu meg halálra aggódta magát. Aztán visszamentünk, Andris még ott feküdt, vérzett, de még élt. És nem értettük hogy élhet még a mellkasán 4 golyóval. És közben valami szendvicset evett. És tudtuk, hogy meg fog ölni minket. Aztán valahogy elkezdtünk beszélgetni vele, jól eldumáltunk, rendeződni látszott a konfliktus, de tudtuk legbelül, hogy ha ez valaha is fel kell innen - kinyír minket, de titkon reménykedtünk abban, hogy hátha elfelejti, meg különbenis, Lonondba készül, megvan a repjegye, csak nem bassza el ezzel... Közben nagyon fájt a lábam és visszamentem az orvoshoz, és már bezárt a kórház. Egy portás-műtős-fiú, odajött, megnézte a kötést meg a varratot és egyből kiszúrta, hogy ebben bennehagyták a töltényt, és kiszedte. Aztán hívom Anyut, de nem veszi fel. Andika is hívja. Nem veszi fel. Aztán Andikának felveszi, és kiderül, hogy Anyukám a Halál lexikonja könyvet olvasgatja (nem hinném, hogy létezik ilyen a valóságban), mert hogy ANDOLINT (??????????)keres magának (ami nem is tudom, hogy létező szó-e, de minden bizonnyal nem, de álmomban egy olyan verset jelentett, ami egyben búcsúlevél és egyben valami halál-témájú vers), és kiderült, hogy Anyu öngyilkos akar lenni, amiért elképzelte, hogy most lehet, hogy meghalok, és inkább előtte megölné magát, semhogy átélje.
Én kurvára bepánikoltam és hívtam ezerrel, aztán végül fölvette, és mondtam neki, hogy ne csinálja! Aztán valahogy Andika egyszercsak Geri volt, az öcsém, és mentünk egy sífelvonóval a Móriczról a Moszkvára, közben Anyut hívtam ugye, hogy ne tegye, meg a rendőrséget, hogy itt egy potenciális gyilkos, aki meg akar minket ölni. Aztán Anrdisról hallottuk, hogy felkelt és semmi baja kb, na akkor beparáztunk, hogy végünk... De aztán jött a hír, hogy felszállt a gépe.

A legrosszabb az volt, hogy álmomban annyira részeg voltam, hogy úgy éreztem van mentségem arra, hogy most megöljek egy embert, még ha az meg is akart volna ölni minket... Ez borzasztó. Közben meg éreztem, hogy ez szörnyű tett, mégis azt magyaráztam magamnak, hogy ez az egyetlen megoldás. És miközben lőttem és úgy hittem éppen most ölöm meg, rémes érzéseim voltak. A másik legrosszabb az volt, mikor menekültem Andival fájó lábbal, lőtt sebbel, és közben az volt a fejemben, hogy ha Andris nem vérzik el, akkor mi halunk meg, de közben meg rimánkodtam, hogy ne haljon meg. Abban bíztam, hogy ideiglenesen lebénul. A harmadik legrosszabb az volt, hogy Anyut öngyilkos akart lenni. Huh, bazmeg, az nagyon kemény volt, ahogy hívtam, hogy ne tegye és nem vette fel. De végül felvette és akkor téretem magamhoz a rémálomból, a semmit szorongattam a telefon helyett és ahogy feküdtem kicsi zsibbadást éreztem a lábamban, amiről úgy véltem, meglőtték...

De hülye álmok! Ez elég akciódús volt, meg féltem is benne, és érzésekben is bővelkedett. Felkavaró volt, de nem a hosszú ideig rémisztgetős.

Na, ki rendezi már meg a fasz-álmok versenyét?