Na jól van gyerekek, megy a pörgés. Ma találkoztam a rendkívül jópasi szomszéddal, akinek nem tudom a nevét, de holnap reggel cserkészbecsszavamra az lesz az első, hogy megnézem a kaputelefonon. Csakhogy tudjak a vezetékneve mellé keresztneveket találgatni (a gyerekeinknek, naná). Ma jó sok dolgom volt, minden úgy ment ahogy terveztem, hellyel-közzel. Voltam suliban, ami ma igen kurva jó volt megint, aztán voltunk digizni, ami kivételesen tökéletesen haladt, aztán vissza suliba még egy háromórás előadásra, aztán el a székházhoz, nem volt rossz, sőt mi több!
És most megeszem egy kiló szőlőt, mert én imádom a szőlőt, vegyél nekem mindig szőlőt.

Egyébként meg kiégettem parázzsal a retinám, na ez volt a nap mélypontja, nem is láttam vagy két órán keresztül. A dohányzál vakságot okozhat.
Ja, és ma súlyos agylob tört ránk Linivel az órán, sírt a lelkünk, meg az agyunk, de sokat röhögtünk, többek közt Lini ezen mondatán: Az agyérgörcs tudóssá tesz. - és tényleg.

Anyu Prágában, Nagyi Párizsban, csak én szopom itthon a latyakban az ipari faszt. Jellemző.