Eddig úgy látszik látens alkotói szabadságon voltam. Most kezd a felszínre törni. 3 év éber kóma után, egyre erősebb a kényszer (külső-belső), hogy két szakdolgozatot kell írnom. Belül sírok. De ugyanakkor! Ma megjártam a hadak útját! Én elmentem a könyvtárba félpénzzel. Négy könyvet pánik szerűen rántottam le a polcról, persze előzetesen kinéztem a neten, hogy bent vannak-e. Bent voltak. Én nyitásra, mint valami poprajongó, ott álltam rövid, tömetlen sorokban egyedül, várva az intézmény megnyilatkozását. És lőn. A könyvek most itt hevernek a nappaliban, és a víziók csak sorra jönnek, jobbnál jobb ötletek, már látom magamat, amint lázasan gépelek, közebn némi katarzis, sírok, felfedezem a spanyol viaszt, meghasonulok, maghasadok.
A szakdoga az én pásztorom.
Ui: Olyan témából írni a szakdogád, amiért megfeszülsz, mint Jézus a kereszten, mert annyira érdekel - csak abból érdemes.
2008.01.09. 16:10 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr916357777
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
