Ó, gyerekek, olyan sóvárgósat álmodtam, hogy majdnem sírtam, mikor felébredtem! Marciról álmodtam, akiről az a véleményem, hogy nekem pontosan egy ilyen pasira van szükségem, komolyan, egyszerűen olyan, mintha rám öntötték volna. De ez még egy kb szeptemberi ügy, szóval már lejárt, de azóta is nagy veszteségként könyvelem el a dolgot, mert egyszerűen annyira jófej, én meg annyira odavoltam érte, mint kés a vajba.
Az álmomban az volt, hogy valamiért egy nyilvános zuhanyzóban kellett zuhanyoznom, de fiúk, lányok, minden. Persze pucéran. Ami nem volt gond, de a fiúk meg csak jöttek nézelődni. Nem nagyon foglalkoztam velük, lezuhanyoztam, és mentem a ruháimért. És akkor a sötétben kitapogattam a melltartómat az asztalon, és próbáltam felvenni, és kb 20 kiló volt, és akkor rájöttem, hogy ez nem az én melltartóm. Akkor észre vettem, hogy a mellettem zuhanyzó csajszi elrakta a cuccaimat, és a sajátját tette a helyére, és az ő melltartóját próbáltam magamra venni, úgy, hogy el se bírtam, olyan kibaszott nehéz volt.
és akkor az ablakban állti Ildi, meg Atti, és jött Marci, és kérdezte, hogy mióta őérte odavoltam, volt-e valaki, aki megmozgatta a szívem. És mondtam, hogy igen, a Misi, de közben meg tudtam, hogy ez nem is igaz. De nem akartam, hogy azt higgye esetleg, hogy még mindig, vagy ilysemi...
És akkor még mondott egy-két poént, én meg nagyin nevettem, és az volt a fejemben, hogy annyira szeretnék találni még egy olyan pasit, aki ennyire tetszik nekem, és akivel ilyen gigászi méretűeket lehet röhögni!

Na, most megyek kiállításra.

Csövike.