I love Budapest

Jaj, gyerekek, jó kemény volt ez a kirándulás.

Szóval először is Tabánba mentünk Andika, Gabesz, Pintyi meg én, ment a csacs, meg aztán Hegi meg Andris is levadászott minket, kurva jó volt, ilyen meglehetősen punnyadt, laza fröccsözős délután.
Aztán Gabesszal indultunk, levadásztuk Jankát a pályaudvaron, meg aztán Akos is felszállt, és így négyesben, mint egy nagy család utaztunk Pécsre. Kicsit forgott a gyomrom a gondolattól, hogy Misivel 2 napot kell eltöltenem, és főleg attól írtóztam, hogy látni fogom esetlegesen valakivel összejönni, mert akkor tajtékoznék, de azért nem gondoltam hogy ez bekövetkezhet. Szóval a kirándulás érzelmi vonulatait a bejegyzés végére hagyom. Szóval leértünk, Gabesz kicsit beivott, dőlt elfelé, de célba értünk. Mindenki jófej volt, mindenki kicsit ittas, de kurva sokat röhögtünk. Ha Misit láttam elmentem, rá se néztem, semmi, mindegy is. Ákossal beszélgettem asszem, meg Józsival, meg Ádámmal, meg mindenkivel, mindenki nagyon nááájsz, és remek volt a csapat! Én kicsit beisziztem, de nem atomra, az tuti, csak sörikét ittam. A vége az volt, hogy Blezt az őrületbe kergettem francia mondatokkal, és forrongtam, hogy ezt a kibaszott kurva Misit mért mérte rám a sors, és mér a faszér van egyáltalán itt!? És Andikának írtam is egy meglehetősen agresszív sms-t, mert úgy éreztem, hogy nem fer Misitől semmi, egyáltalán a puszta létezése sem fer.
Aztán mindegy is volt, mert nem is láttam többé aznap, elmentem hunyni. Jobb lett volna előbb menni, mert akkor nem húzom fel ennyire magam, és nem lett volna ennyire szar reggel 8kor kelni. Na akkor Gabesszal boltocska, aztán mentünk a Magyar Televízió pécsi stúdiójába, remek volt, többen enyhén foshalomnak néztek ki a tegnap este után, vicces volt látni az arcokat, mindenki dőlt mindenhova. Ákossal meg Gabesszal meg Karcsival kb véresre röhögtük magunkat, mindenki csak a maga formáját hozta, szóval kurva jó volt. Sok tartalmi jellegű és átütő erejű beszélgetés folyt közöttünk, ahogy a stúdió udvarán napoztunk.

Ákos: Gabesz, kérsz a teámból?
Gabesz: Na, persze biztos beleköptél.
Ákos: Naná, hogy beleköptem!
Gabesz: Jó, mindegy, iszom, úgyis érezni akartam a nyálad.
Moira: A faszomon.

Aztán bóklásztunk a városban, ebédeltünk, kurvára beettünk, aztán vissza a szállásra, Gabesszal ledőltünk aludni, aztán álmodtam Adával egy elég funnyt, aztán felkeltünk, megint kicsit csillezés, ja meg hát nem utolsó sorban 24 éves lettem én. Mindenkinek mondom sikoltva Ákossal a balomon, hogy hiiii, ma van a szülinapuuuuuunk, és ők meg semmi, de így kifeszül a köpeny és semmi. Erre eltelik egy kis idő, és bejön az egyik srác a szobánkba és kérdezi, hogy megjött-e már a torta. Lelőtte a madafaka poént, de mindegy! Így is kurva jó volt! Foxos olyan kedves és nájsz volt, meg mindenki nagyon, Ada, meg Lami, meg Karcsi, meg mindenki!
Aztán közben én mentem mindenhonnan, mindenhova, nem akartam Misikét látni, de egyébként minden kurva jó volt, tényleg kurva jó, csak egyszerűen eljöttem, ha ott volt, de többnyire ő is elment, ha ott voltam. Szóval elég sokat mentem. Meg pinacoladáztunk páran, és hát nekem az a riviéra! Méghozzá rózsaszín, kacskaringós szívószállal!

Aztán éppen sokat nevettem, meg Ákossal átbeszélgettük az életünket, nem túl mélyen persze, de úgy mégis, aztán kimegyek az erkélyre és mit látok a szent születésnapomon???? Hogy az egyik csaj ott ül Misi ölében. Kurvára kivert az ideg, hogy mi a fasz ez? Iszonyú szarul esett, el is jöttem onnan a picsába, kapják be, faszszopók - hát ezt éreztem. Nincs bennetek kegyelet, legalább ne ma. Na mindegy, de végül kiderült, hogy ennek semmi jelentősége nem volt, mert Misike úgyanis (dobpergés) leszólított, kb 4 hónap után először, az uccsó és egyben kurvára utolsó cseppet jelentő találkozásunk óta. Odajött fülét farkát behúzva, hogy szabad-e 5 percre. Mondtam, hogy legyen négy. Tudtam, hogy mit akar, még pedig, hogy ugyan ne gondoljak már rá rossz szívvel, és ugyan ne kerüljem már el, mert azért neki én még fontos vagyok, sőt mi több. Itt kezdett szar lennei az egész, mert ő egyszercsak nagyon kiborult, sosem láttam ilyennek, és az volt a lényeg valahogy, hogy ő szeret engem, meg egyébként is, pont velem kúrta el, és hogy mindig ez van, és ez borzasztó, és pont velem, pont velem, és hogy feloldozást vár, és annyira idegelte magát az elmúlt 4 hónapban ezen, hogy ilyen pszichoszomatikus betegségek nagyon durván leépítették, és meg is kellett műteni, mert valami gyulladás volt benne a testében, meg tegnap már úgy érezte, hogy megfullad, ha nem beszél velem. Én csak hápogtam, és azt tudtam mondani, hogy mért nem gondolkodtál előbb, és máért vagy ilyen, és én soha nem leszek a barátod, és ő meg mondta, hogy ő egyáltalán nem volt még készen akkor semmire se, és hogy most sem, de ő meghasad, és az nem lehet, hogy mi két idegen legyünk, és az nem lehet, hogy én ne akarjak ránézni, és elkerüljem, és azt kívánjam, hogy bárcsak ne történt volna meg ez az egész, és hogy ő csak a jóra gondol, meg hogy mikortól jelenetettem neki igazán azt, ami vagyok, és hogy mennyi kurva jó dolog volt velem, és az nem lehet, hogy én ezt ki akarom törölni, és csak mondta, mondta, és hogy milyen kurva nehéz volt neki egyáltalán, hogy rendesen megpróbáljon kinyílni, és hogy mennyi mindent elkúrt, és ezek annyira gyötrik, mert hogy pont velem kúrta el, pont velem, pont velem!!! És ő ezt csak hadarta hadarta, én meg hápogtam, és mondtam, hogy te itt nekem ne bőgjél, szedd össze magad, én egy éven keresztül voltam ki utánad, és itt kavarsz a másik lánnyal, mi a kurva életet képzelsz magadról??? És akkor mondta, hogy ez semmi, hogy egyáltalán mit gondolok, nem figyeltem esetleg arra, amit mondott, hogy én, én, én, csak én vagyok, a másik, ki az a másik, hagyjam, nem értem amit mond! De igen értem, és mégis itt osztalak, mikor rég részegen kéne táncolnom a születésnapomon, és akkor mondja, hogy maradjak még, mondtam, hogy csak 10 perc, és csak jöttek kifelé belőle az érzések, amiket soha nem láttam rajta, már megrémített, már megsajnáltam, hogy most akkor tényleg én vagyok a geci, hogy elkerültem, letiltottam, leszartam? Mikor egy évig tehetett volna bármit. Sőt 2 éve!! Ez a história két éves!!! Fel voltam háborodva, hogy mit beszél ő ilyenekreől, hogy én megölöm a puszta nézésemmel? Örüljön neki, hogy nem kapott tőlem két geci nagy sallert, és tudom, hogy talán ha megkapja, jobban is érezte volna magát. Azt mondta, hogy nem véletlenül nem jár egyáltalán a stúdióba, mert kurvára kivan ettől az egésztől! És akkor kicsit lenyugodtak a dolgok, de ő csak lefelé nézett, rám sosem, úgy kellett rászólnom, hogy nézzen rám, és mondta hogy nem tud, mert szégyelli magát, és mert nem tud a szemembe nézni, mert akkor csak azt látja maga előtt, hogy én majd egyszer elegyek mellette szó nélkül az utcán, és hogy ez nem lehet, és miért? És miért pont velem alakult ez így, pedig ő akarta, csak nem volt készen erre, de lehet, hogy majd most készen lesz, és mondtam neki, hogy nekem újat kell találnom, tanultam ebből, fájdalmasan, és remélem ő is tanult belőle, és egyébként is, menjen el pszichológushoz. És olyanokat mondott, és olyanokat elevenített fel a kapcsolatunkból, amik ilyen megrázóan jók voltak, mikor először kerültünk szexközelbe, meg meg hogy mik voltak a legjobb pillanatok, és hogy csak ezekre emlékszik, és felemészti a gondolat, hogy ha egy kicsit jobban erőlködik, akkor ma úgy vagyunk a kiránduláson, mint egy házaspár, és hogy a tavalyi Simonyi konferencia áfteren ami volt, az élete egyik legjobb estéje volt, és hogy nézzd, mi volt a mostanin? Oda se köszötnél, nem is láttál! És akkor kimentünk még az udvarra, és közben Janka ki-be rohangál, és nekem volt kellemetlen, érted??? Nekem!!! És akkor mondom Misinek, hogy te mekkora köcsög vagy, micsinálsz ezzel a szegény kislánnyal is, gyalázatos, és akkor ő mondta, hogy igazam van, és tulajdonképpen mindenben kurvára igazam van, és csak nézett, meg így a keze összeért az enyémmel egy pillanatra, de elkaptam a kezem, hogy ezt még véletlenül se, és aztán felálltunk, és én hátra léptem, és akkor már nem veszekedtünk, nem mondtam 10 másodpercenként, hogy elkúrtad, balfasz vagy, legközelebb 10x meggondolod micsinálsz, és ne te legyél kiborulva, itt csak én lehetek kiborulva, de nem vagyok, szabadulni akarok tőled, szabadulni akarok tőled, szabadulok tőled, meg szabadultam tőled! És akkor ott álltunk kussban, és ezt az egészet én annyira hevesnek éreztem, és annyira felkavart így látni, és annyira felkavaró dolgokat mondott még, amiknek a felét se írhatom le, és egyszer annyira láttam rajta a kétségbe esést, hogy meg is simítottam a karját, sorolta a hibáit, a vétkeit, hogy és valahogy azt éreztem, hogy ő mind ezekre csak annyit vár, hogy azt mondjam nem haragszom és nem utálom, és akkor minden fájdalom, lelkiismeretfirdalás, bánat, bűntudat elillan belőle. mondtam neki, hogy nem utálom. Dühös vagyok rá, és egyetlen percemben nem kívánom, hogy az eszembe jusson. És akkor úgy láttam, hogy valamelyest ezt elfogadta. És akkor csak álltunk éjjel a sötétben, és odaadta a pulcsiját, rám akarta tenni, de kivettem a kezéből. Soha többet nem nyúlhat hozzám. Utána csak álltunk. És a két karját maga mellet feljebb emelte, ölelésre készen, de persze nem mert közeledni. És monda, hogy csak még egyszer utoljára öleljük meg egymást. És azt mondtam neki, hogy enm. Végre egyszer a kibaszott két év alatt. És felmentem. Akkor visszamentünk. Újra nem tudtam ránézni, elkerültem. Ment a zene, a többiekkel nevettem, ő is nevetett, jó volt a hangulat, csak mi nem néztünk egymásra egyszerűen. Aztán még egyszer elkapott, hogy még beszéljünk. Oké. Ültünk, ültünk a folyósó végén, egyre rosszabb volt, egyre idegenebb az egész. Dühös voltam rá, dühös voltam, elkeseredett, elkúrtad két évemet, miért? Miért kellett ennek így lennie, és egyébként is, mi ez az egész, miért kellett az erkélyen összeborulni a másik lánnyal, és oké, akkor most felállok és lefekszem. Még elkísért a szobámhoz, és se puszi, se pá - bementem. Egészen biztosan tudom, hogy én voltam a kibaszott legjobb dolog az életében, de túl sokat szenvedtem már emiatt, túl sokat. Túl sokat! És nekem februárban végleg elegem lett ebből.

, rá se néztem, le is szartam, ne is tudjak, ne is halljak róla semmit, nekem jobb, így könnyebb, legyen már vége, ki van a