I love Budapest

A reggel úgy indult, hogy majdnem megdöglöttem, mert Anyu elvitt kocsival a Nyugatihoz, majd mikor kiszálltam, konstatáltam vérző-forrongó szívvel, hogy bizony nem járt a 4-6os. Kicsit kiakadtam, öklendeztem az idegtől, ugyanis ma én voltam az első államvizsgázó. Aztán összefutottam Csacsával, amitől kicsit lejjebb nyugodtam, majd kis tökölés után metróval haladtam tovább. Beértem. ja, meg közben még a kocsiban hallottam a Csík zenekartól a Quimby átairatot, beszartam a gyönyörtől, elékpesztően felemelő, fantaszkikus, zseniális, szívbemarkoló, feldobó, leejtő, sikíttató! Aztán meg volt a nagy aktus, majd mentünk Ildivel a bébibébikhez, cukkerborsók, tüdérmogyorók, imádom őket, meghalok értük! Kicsit borozgattunk (most vert ki a víz bazmeg, mert Anyu hazaért, és ezzel a mondattal jött be a szobámba: nem lesz kicsit sok az állásból?? Majd a kezembe nyomta a Másik Rádiótól érkezett levelet, félve reszketve bontottam ki, mert ha ott megkaptam az állást, vagy behívnak vagy valami, akkor tuti, hogy azt már nem bírtam volna feldolgozni... de hálistennek nem. Egyszersmind lehullalepella, ők voltak a másik rádió, ahova jelentkeztem az másorvezetői álláshírdetésre.)
Na de aztán most megyek iszom, és mostantól szólítsatok AGYKIRÁLYKATONÁNAK, mert bevégeztem a sorsom!!!!! Megvan a két diploma, áldjátok szent nevem!!!!!!

Már csak a cafénak kéne felhívnia, és a szívem ketté repedne, és már csak egy pasi kéne, és még annyi, hogy bárcsak elmúlna a pár hete igazán gyötrő, fojtogató és egyáltalán nem komolytalan légszomjam...