I love Budapest

Én megrögzötten rögzítem az életem, hogy majd öregkoromban mindig fel tudjam eleveníteni, és viszonylag precízen és nagyjából minden lényeges (legalábbis számomra lényeges) pontra kitérek. Nekem ez fontos, hogy meglegyen az életem. Szóval aki nem bírja ideggel a hosszú bejegyzést, az távolodjon el innen, majd tolok a köviben egy minimalt.

Na a fesztiválról és a hosszúrra nyúlt - ám még mindig befejezetlen - állásinterjúról.

Kedd. Reggel még egy laza kozmi, utána Gerrri bevitt a rádióba, ott jó sokat vártam, mert korán értem oda. Aztán jött Márti (akit továbbiakban Mártiként fogok emlegetni, ő a másik próbázó leány), és mentünk is be ezzel a lendülettel a stúdióba, hogy élő bizonyítékát adjuk, hogy a 6 döntős nem bunda műve. És akkor belemondtuk nekik jól, hogy jiippijáé, mi megyünk Voltra. És lőn. Kis egymás péniszének orális izgatása (nem akartam ilyen vulgáris lenni, hogy egymás faszának szopása, mert most már nem beszélek majd csúnyán), aztán indultunk. Az ügyvezetőúr és a főszeribácsi és Márti meg én, így voltunk mi a nagy csapat. Én bíztam benne, hogy majd átbeszélgetjük az életünket, kitárulkozunk, legnagyobb élmények, törések, sírás, kifakadás, kacagás - erre számítottam - ehelyett volt kussolás, és erőteljes didergés a légkonditól, ha jól emlékszem.. no meg egy kis eltévedés. Aztán beültünk egy vacsira egy kellemes tyúkszar szagú étterembe, ahol nem azt hozták, amit rendeltem, de ez nem is baj, mert ott egy kicsit egymásra találtunk. Elkezdtünk dumcsizni, meg röhögni, az már egy jó jel volt. Ahogy a négy kis hangszer egymásra hangolódott. Persze nem annyira, mint ahogy terveztem (igen, a két lány, két fiú felállásra gondolok), de meglehetősen könnyebb lett a lelkem. Vagyis a lálkám, ahogyan azt az énekesnő mondaná. Aztán odaértünk, a szálláson felszedtük Lilit, akit a továbbiakban Liliként fogok emlegetni, és ő a szerkesztőnk volt a délutáni műsorban. Vele kirobogtunk a fesztiválterületre, ott elfogyasztottunk egy sert, és megbeszéltük, hogy mi miért és hogyan a továbbiakban.
Aztán szállásra be és hunyika. Mártival egy ágyban háltunk, állatira romcsi volt. Itt még nem szakadt át a gát, de egyeztettünk, hogy az uccsó nap akkor ki és milyen műsort fog vezetni.

Szerda. Az első nap. Első megmérettetés. Mentünk a Sopron Plázába, vettünk Editnek trikót, meg kávéztunk egy kiadósat, aztán mentünk a feszkóra. Ott tali a szerkesztő Lilivel, meg a többiekkel, Levivel is (akit a továbbiakban csak Leviként fogok emlegetni, ő volt, akivel a műsort vezettem első nap, már két éve van a rádiónál, és nagyon kedves és ügyes), meg úgy egyébként is; felméregettük a terepet, hogy mégis ki kicsoda. Aztán jött az adás, meglehetősen jól éreztem magam, eltekintve attól, amikor véletlenszerűen olyan emberek jöttek be, akiket konkrétan életemben nem láttam, nem hallottam és a nevüket se tudtam, de ez már csak így megy a fesztiválon, és például azt se tudtam, hogy megriportoltam a Paso énekesét pl, pedig dehogynem, ú de gáz vagyok bazmeg. Akarom mondani: csípje meg a szellő! Aztán este Márti volt a soros, végül mikor mind ketten lementünk adás jelleggel, akkor belevetettük magunkat az agyeldobásba, és elkezdtünk iszákolni. De persze már csak kábé mi ketten voltunk józanok a bagázsból, hiszen a többiek kedvükre butulhattak és dőlhettek, nekünk meg ugye küldetésünk volt (van), szóval mi csak a nap legvégén. És lőn. Jól beittam, és sajnos pont a Tankcsapda koncerten volt a tetőpont, meg előtte ittunk sok fényt (szörpike, CO2-dal dúsított vodkával), és megborutttttam kissé, de aztán helyre álltam, csak előtte fejre, és sajnos a tcs-re nem emlékszem maradéktalanul, az tuti, hogy kurvára szerettem mindenkit és égető vágyat éreztem (többekkel egyetemben), hogy egyesüljünk a szent katarzis oltárán (jó cucc ez a fény), és többen állítják, hogy elég jól éreztem magam. Aztán valahogy Ernyővel elkezdtünk bolyongani, és kilyukadtunk az Efoszisztem nevű formációnál, ahol 3x fütyültem, oszt megjelent a zenekar, én meg konstatáltam, hogy ez nekem rossz, mert ez nekem már túl rokkos-metálos-hörgős-testidegen, és ÁLLÍTÓLAG azt mondtam Ernyőnek, hogy ez szar, szopjál kaktuszt, majd otthagytam. Aztán visszabuszoztunk a szállodába, ami nagyon kemény volt, és állatira virult a fejem, hogy 40-es pasikat (lehet, hogy leendő kollégák) hívtam meg diákjegyre, majd mikor reggel ráeszméltem, hogy mekkora suta vagyok, hisz nincs is diákjegy, csak jegy van, akkor kicsit elmaszatolódott a mosoly az arcomon, főleg persze a férfiaknak, akik meg örültek, hogy milyen fiatalok újra. Na, hát visszaértünk a szállóhoz, valami éjjel 2körül, fene se tudja. Ott elkezdtünk csoportosulni előtte, ment a rihi röhi, meg a nyugizás, aztán mindenki elszivárgott, csak Ernyő maradt, röhögtünk asszem, meg csellel rávett, hogy kérjek egy aláírást Cserkótól, mert Ernyő úgy vélte, hogy erre fel majd Cserkó biztosan ad majd egy dobozos Heinekent nekünk, mert volt előtte egy rekesszel. Kértem az aláírást, de nem kaptunk persze sört. Aztán felmentünk a 9.-re, meglesni a panorámát. Ha még mindig a tegnapi trágár Moira lennék, azt írnám most, hogy odabaszott a kilátás rendesen, de már megváltoztam és másképpen fejezem ki magam... öö.... lélegzetelállító volt! Mikor már majdnem kibukott a napkorong teteje, akkor gyorsan elvonult ki-ki a saját szobájába aludni, még mielőtt túl romantikusra fordult volna a helyzet, mert azt egyikünk sem akarta azért.

Csütörtök: reggel konstatáltuk, hogy az összes sztár a szobánkban a szállodánkban szállt meg, és ettől Mártival eléggé felhevültünk, de talán főleg én. Kispálék, Quimby, Tankcsapdáék, meg a Krétakörék, meg egyébként is, mindenki, aki a magyar zenei élet és a fesztivál élet halmazának metszetében fellelhető. Másnap Márti volt 4től adásban, én meg riportoltam. A riportolás elég tré volt, mert folyamatosan készenlétben kellett állnom, hogy mikor kapcsolnak, 3 riport volt végül, egyik szar lett, a másik kettő kurva jó. Aztán aztááán, jaj mi volt még csütörtökön? Asszem aznap este volt, hogy mind együtt akartunk hazamenni, de sehogy se tudtunk egyszerre egy helyen és egy időben lenni, de végül valahogy sikerült. Asszem az egy indifferens este volt. Ja, annyira nem is. De pl volt egy akkora poén, hogy ez azóta már nemzetközileg elismert történet. Szóval végig a fesztivál ideje alatt egymásnak adták világ- és nem_világsztárok a kilincset egy-egy hosszabb-rövidebb riportkára. És történt ezen a napon, hogy az Exploited énekese is hivatalos volt hozzánk a stúdióba. Ismered nyilván, 50-es figura, pink tarajjal, van némi sertés beütés az arcában neki. Na, éppen három csótány-részeg pank ült a stúdió bejáratánál, mert odavetette őket a degravitációs közeg, és akkor ők ott csilleztek és flesseltek az embereken. Mikor meglátták a feljebb említett pank urat, megrökönyödtek, és mondják neki oltósan, hogy na mi van öreg, fogadjuk, hogy az Exploitedre jöttél, majd a másik pajkos sudripank fokozza a fokozhatatlant, ne strapáld magad, állítólag elmarad!, veti oda hanyagul, majd kicsit kacagnak, és mikor ezt követően odamotyogtam nekik, hogy gratulálok, kedves pánkgyerekek, ő az énekes, hogy vigyem az anyátokat ebédelni (milyen fantáziadús vagyok most, hogy nem káromkodom), erre az ő szemük elkerekedett és csodálkozott, és kiült egy kisebb fajta szégyen az tekintetükre. De még aznap este volt Roni Size, ami elvetemülten szólt és hihetetlenül jó volt, aztán meg Cypress Hill, akik meg annyira szarul szóltak, hogy a félrészeg öcsém óbégatása elég lazásan elnyomta a bulit. Aztán még kicsit bóklásztunk, és eltakarodtunk.

Péntek. Reggel neccesen jutottunk ki a feszkóra. Taxival mentünk Márti meg én. Este voltam csak adásban Márkkal. Jaj, mi a pék füle volt még pénteken? Azt tudom, hogy reggel nagyon beindultunk egymásra is meg amúgyis, és eszelősen elkezdtünk röhögni. De valami elképesztően. Kicsit néztük a homokos családot a szállodakertben, meg Kiss Tibire matyiztunk, meg asszem ekkor volt, hogy ágyban fekve fehérneműben átbeszélgettük a kamaszkori mélységeinket és magasságainkat, aztán taxival becsusszantunk a Voltra. Na, találkoztam Pintyiékkel, Pomi, meg még más arcok, aztán közben sokat lebzseltem itt-ott, meg várakoztam a rádiónál is, hogy megtudjam mi lesz a dörgés az esti adásban, hát ilyesmik voltak. Aztán kijött Levi (an other, from the highschool), vele is lófráltam, aztán jött az adás. Nem volt egy nagy durranás, elég nagy volt a káosz, meg nekem már fájt a testem kifejezetten, de főként torok tájékon, és sajnos nem a sok szopástól (ments meg istenem!!), hanem az óbégázástól, meg a portól, meg a hideg sörtől (amiből egyébként feltűnően keveset fogyasztottam). Az esti adás nem volt rossz egyébként, határeset, elfogadom. Aztán Mártival kicsit még szüttyögtünk Gerrri sátránál, aztán elhagytuk a tett helyszínét. A péntek este érdeklődés hiányában elmaradt. Nem volt energiánk. De! Lófaszt, nincs is ibolya, baszni vittél engemet oda! Mi, balga szamárcsikók, rosszkor rossz helyen jeleztünk, mikor a busz már éppen elhagyta azt a madafaka szállodát, így Sopron bevárosába kényszerültünk, ami szopó volt, mert onnan vissza csak a fesztiválon át vezetett az út. És lőn. Úgyhogy még egy kör, de utána már volt ne mulass rendesen! Reggel ötig röhögtünk hörögve-fuldokolva! Elvetemülten jók voltunk, azon az estén összekovácsolódtunk mint mint aaaaaa... a vér meg a sprema egy durvább prosztatagyulladás esetén (jézus, de vajon miért, MIÉRT ez a példa jutott eszembe?? Talán mert most tettem át az Andres Serrano kiállítás belépőjét a falam egy másik pontjára?). De közben meg hívott Ernyő és akkor még neki jött egy barátja, és így négyen felmentünk a teraszra mókázni hajnal 5kor, teljesen normális, majd olyan fél6 tájékán talán már aludtunk is. Reggel elég nehezen fel, le reggelizni, aztán hunyás vissza, aztán hajmosás. De ez már szombat.

Szombat. The Last Day. Valamikor kivánszorogtunk a fesztiválra. Uccsó nap, ma is én voltam az esti adásban (változott a dolog, de ez most hosszú). Na napközben Rékával, Gerivel, Pintyivel voltam, meglehetősen jó volt. Aztán jött az adás, aztán találkoztam Bauerrel (kedves csoppertársaimnak üzenem, hogy nem a tanárúrról van itten szó, hanem egy volt osztálytársamról, úgyhogy bukóóó gyerekek), aztán adás után Laura elkapott egy körre, de ő már eléggé be volt baszcsizva és úgy hurcibált körbe, mint a véres kardot, hogy egyem meg a szívét neki, hogy olyan büszke rám, meg ilyenek, édes volt, de nagyon szorosan öltelt és már nem kaptam levegőt :)
Aztán még Pintyi meg Réka meg Lackó is megérkeztek, ott ültünk egy kicsit még, Pintyő vészes állapotban volt, bár még énekelni azt tudott, aztán bekeveredtünk az Offspringre, Dexterúr meglehetősen úgy nézett ki, mint a saját elhízott apja, de ez nem akadályozta meg öcsémet abban, hogy velük bulizza át az egész éjszakát, és Dex azt mondta neki, hogy több képet már csak akkor, ha mindegyik után megisznak egy jégert, és ez nem vicc baze, mindjárt rakok fel képeket (istenem, add, hogy öcsém ezért ne mészároljon le!). Aztán visszamentem a stúdióhoz, megpróbáltam beinni, ha már egyszer ucsó nap, de nem sikerült, már pénzem se volt nagyon, aztán még egy kis Zságár a rádiósokkal, és mentünk a szállásra kettecskén Mártival. Éppen a kerben nagyban búcsúzunk fájó-sajgó-vérző-pulzáló szívvel, mikor megjelentek a többiek is, és akkor lehetett együtt egy nagy kiadósat búcsúzkodni, és végül lehetett felmenni a szobába, még egy uccsó cigivel áthajolva egymásnak makogni valamit artikulátlanul, aztán egy kiadós alvás. Reggel fel, reggeli, lófüle, de Márti már nincs ott, mindenki fáradt, nyomodt a hangulat, egyedül reggeliztem, aztán vissza, összepakoltam, aztán indultunk. A főszeri, az ügyevezetőúr és egy riporter úr, akit nem ismertem, no meg én. Csendben felutaztunk a fővárosba, és hát azóta is itthon tengetem napjaim.

Egyébként ami azóta volt, azt leírtam asszem. De azt nem, hogy ma Bazsinál háltam, meg voltam mamunál, aztán voltam a mobilomért, amit már másodjára viszek vissza, mert SZAR, és miután elhoztam és itthon bekapcsoltam, akkor látom, hogy elkúrták, hogy rohadna ki a szívük a helyéről, és kérdem én, hogy neked is van-e Nokia 2760-as készüléked, és ha igen, akkor mit tanácsolsz, melyik kukába vágjam ki? Szóval visszavittem, és a kretén frontoffiszos annyira retardált volt szerencsétlen, pedig kurva udvarias voltam vele, csak javasoltam, hogy próbálják ki a már megjavított telefont mielőtt visszaadják, mert akkor mindnyájunknak kevesebb kellemetlenséget okoznak. És akkor ő azt mondja, hogy nem ő csinálta, hanem a központ. Akkor erre mondom neki, hogy akkor majd annak az embernek mondd meg, hogy ellenőrizze majd le a saját munkáját, akinek ezt a telefont oda fogod adni, és mondd neki, hog ha ő is esetleg tovább adja egy másik szerelőnek, akkor annak is tanácsolja ezt nyugodtan. De ő csak ennyit mondott, hogy ő nem ellenőrzi mások munkáját. Ja, igen, csak éppen azzal, hogy ezt a kikúrt egyenpólót hordod a szolgáltató emblémájával, ezáltal te képviseled az ügyfelek előtt a céget, és ha szar készüléket adsz a kezébe a javítás után, akkor az te céged és benne a te arcod ég faszszopókám, és nekem meg egyáltalán nem mellékesen sokadjára okozol kellemetlenséget és rabolod az időmet azzal, hogy negyedjére járok itt. Annyira felhúztam magam, hogy az energiám ma leveri Paksot, dühös vagyok rájuk, mert rohadt egy banda az én mobilszolgáltatóm, és ha én a helyükben lennék, és a saját ügyfelem lehetnék, kezem lábam összetenném, hogy kinyalhassam a seggemet.

Ápropó. Márti mondott nekem valami kedveset, majd hozzátette, hogy najó, most már kihúzom a nyelved a seggedből! És akkor elkezdtünk nagyon keményen röhögni, hogy nyilván a 69-es póz után szabadon ez a nullás póz. De még mielőtt ezt a szálat kicsit jobban kibonthattuk volna, már javította is; kihúzom a segged a nyelvedből.

Azt hiszem ennél jobb végszót akarva se találhattam volna, szóval, jó éjt gyerekek, búcsúzik a füles mára.