I love Budapest

Huha, milyen eszeveszett rémálmom volt! Már rég volt ilyen durva! Az volt benne, hogy Anyuval meg Andival elmentünk ebédelni Anyu egyik kolléganőjéhez, aki a Filatorigátnál lakott. Ilyen Hal a tortános főzés volt, és a Varga feri nevű Megasztáros főzött. Még voltak vagy 3-4-en, de őket nem ismertem. Egy nagyon nagyon koszos lakásban voltunk, de óriási volt. Olyan volt a ház, mint egy nagy villa. Teltek múltak az órák, és kiderült, hogy Andika mindenkit ismer, és közben egyre népesebb lett a ház. Ott volt az unokatesóm is, meg a csaja, meg csomó ismerős ember. Percek alatt megtelt a ház, annyian voltak, mint egy fesztiválon. Kezdtem furcsállni a dolgot. Gyanakodni kezdtem. Főleg, hogy mindenki ismert mindenkit, és hogy minden korosztályból vannak. Idegenek jöttek oda hozzám bemutatkozni, látszott rajtuk, hogy nagyon örülnek nekem. Közben Andika mindenkivel dumcsizott. Lementünk a kertbe, és láttam, hogy egy 3 évesforma kislány fekszik egy padon. Vérzik az orra. De nagyon rossz előérzetem volt. Láttam, hogy mindenki sürgölődni kezd, egyszercsak előkerült az öcsém is, meg csomó régi ismerősöm és rokonom. Kiderült, hogy kislány meghalt valahogy, és nem értettem miért, de mindenki azon segédkezett, hogy belecsavarják a testét gyeptekercsbe, és a kocsiba tegyék. Aztán valahogy egyre jobban összeállt a kép, mert tele volt külföldivel, mindenki imsert mindenkit, és rájöttem, hogy ez valami szekta, és éppen engem is be akarnak venni. De én baromira nem akarom ezt, és végig kellett gondolnom az életem, hogy hogyan tudnék elmenekülni. Aztán mondták, hogy ők egy olyan közösség, hogy aki meghal, azt eltemetik hátul a kertben, az a komposzt (??? Váááááááááááááá), és ilyen derékig érő gumicszmával mászkélnak a mocsaras-hullás hátsó kertben... Szóval ha valaki meghalt, azt ők elássák, sose derül ki, hogy mi történt. Nagyon elkezdtem félni, Andit valahogy próbáltam behálózni, hogy gyere, menjünk haza, de nem jött sehogyse, láttam, hogy mindenkivel jóban van, és mindenki hallott már rólam is. Ő mondta, hogy maradjak, mindenki milyen kedves, és hogy csodálatos itt. Közben láttam, ahogy egy férfi bőg a kertben, négyen fogják le, és a férfi azt kiabálja, hogy meghalt a kislányom, nem hiszem el, és mindenkin láttam, hogy nagyon megviselte őket, hogy meghalt a kislány. Közben csavarták ugye be a gyeptekercsbe. Akkor még több ismerősöm jelent meg, mind mondta, hogy maradnom kell, de már egyre kevésbé voltak kedvesek, egyre erőszakosabbak lettek. Na akkor mondtam Andinak, hogy lelépek. Ja, még volt valami beszólása, hogy a Sziget nagyon szar, és hogy valami tábor, az bezzeg milyen jó volt. Nos, ha Andi azt mondja, hogy a Sziget szar, akkor az fix, hogy ő agymosáson vett részt, és itt tudtam igazán, hogy őt nem fogom tudni meggyőzni. Mondtam neki, hogy megyek, belül nagyon féltem, és aggódtam érte, és azon filóztam, hogy hogyan szabadíthatnám ki innen. Elkezdtem kifelé menni, közben kiabáltak utánam, hogy erről egy szót se senkinek soha, elkezdtem futni, rohantam a HÉV megállóhoz, ők meg jöttek utánam, és próbáltak rendületlenül maradásra bírni. De kezdtem megnyugodni, mert kiértem a HÉV megállóba, ahol már egy csomó ember volt. Visszább is vettek a hőbörgésből és el is tüntek. Csak Andika maradt, aki komoly arccal azt mondta nekem - Moira, ha most elmész, soha többé nem látsz! - ne tudd meg mit éreztem a szívem belsejében. Aztán tudtam, hogy a legrosszabb, amit tehetek, ha maradok. Kimossák az én agyam is, és ez megy majd az idők végezetéig. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mi van, ha az lenne tényleg a legjobb, ha kimosnák az agyam, és olyan boldogan élnék ebben a kommunában, amilyen boldogok ők maguk, de aztán végiggondoltam, hogy áhh, segítenem kell Andin, ki kell hoznom innen. És akkor ahogy a HÉV megállóban ülttünk, odajött egy szőke csaj, egy vadidegen, és bemutatkozott nekem. Nem is értettem, de én is mondtam a nevem. És akkor leesett, hogy most megtudák a nevem, és a csaj egyből mondta is, hogy most már megtalálunk bárhol. Nagyon fostam, el se tudom mondani mennyire. Akkor elkezdtem ordibálni, hogy rendőőőr, rendőőőr, segítség, és futottam. A megállóban mindenki, öreg, fiatal, egyszerre állt fel és kezdett utánam futni, ugyanis mindannyian a szekta tagjai voltak!!!! Rohantam, és egyszercssak láttam két rendőrt. Egyből jöttek oda hozzám, átkaroltak, és mözben a többiek gyilkos pillantásokkal néztek rám. Ebben a pillanatban arra gondoltam, hogy felhívom Anyut, hogy szerinte mi a megoldás? Köpjek a zsaruknak? Vagy mentsem az irhám, és inkább kussoljak? Akkor eldöntöttem, hogy beszélek, mindent elmondok a rendőröknek. Errre látom, hogy közelednek megint nagy csordában, nem is foglalkoznak azzal, hogy rendőrökkel vagyok, és kiderül hamar, hogy a rendőrök is közéjük valók! Na, megint zakatolt az agyam, hogy hogyan ússzam ezt meg. Már vittek is visszafelé a házba, közben szembetalálkoztam Pével, aki szintén a tagja volt ennek a szektának, és mondja, hogy higgyem el, nagyszerű lesz, ne ellenkezzek, csak kicsit fél a bombáktól.. És akkor rájöttem, hogy ők az egész világot behálózzák, és bizonyosan egy réges régi szektáról van szó, ha már bombatámadások fenyegetik őket. Mindenütt vannak embereik és mindenkit megtalálnak. Ez volt a fejemben, de kifelé mosolyogtam, hogy jaj, hát sejthettem volna, hogy a biztosúr is idetartozik, és hogy jaj, hát ezek szerint tényleg nincs más megoldás, minthogy itt maradok, és azon agyaltam, hogy mit fogok kitalálni! De annyira erőlködtem a gondolkodásban, hogy felébredtem, hálistennek.

Ne legyél szektás, és ne hagyd, hogy kimossák az agyad. Fú, de rémes volt. Alig merek visszaaludni! Nem baj, gondolok a holnap estére, és kicsit megnyugszik a szívem. De úgy felhívnám Andikát, hogy baszkiiii, soha ne legyél szektás, és soha nem mondd, hogy soha többé nem találkozunk!! Oááá óóóááá!