I love Budapest

Biztos már sokszor mondtam, de rólam, kérem, nagyon fontos tudni, hogy végtelenül rendetlen vagyok. De annyira, hogy ha mondjuk leültem régen a gimibe a padba, nem tellett bele egy perc és máris szét voltak rámolva a cuccaim, nem fért mellém senki, meg eleve amikor megyek valahova, van nálam egy könyv, egy mappa, egy ásványvizes üveg plusz a táskám meg egy pulcsi, és ha valahova betérek, egyből leteszem ezeket a cuccokat, és baromari nagy lesz a rumli körülöttem. Káosz anyakirálynő a nevem. A szobámban a ruhák, a cédék, a könyvek, a különböző papírok, táskák, papucsok, ezer féle színben pompázó bizsuk, minden féle cicoma és pipere cuccok, minden szanaszét, és mivel emellett még rémületesen lusta is tudok lenni ebben a témában, így általában baromira nehezemre esik rendet rakni magam körül. Ezért az van, hogy ha véletlenül valami külső kényszer hatására rendet is rakok, nagyjából 4 percbe telik visszaállítani a káoszt a szobámban. Így amikor rend van, gyorsan felmosok és kiporszívózok, majd arról fantáziálok, hogy hogyan tudnék minél több időre és minél messzebbre eltávolodni a lakástól... De mivel ma jön Gabesz, hogy megcsinálja a gépem, így egy jó fél napos szarakodás árán végre kisuvickoltam a szobám, hogy legyen hely, és most olyan a szobám, mint egy átlagos lányka szobája; lásztik a szőnyeg, semmi sincs elől, ruhák a szekrényben libasorban, a falon helyes férfiak százai flörtölnek velem... Csak azt mondjátok meg, hova költözzek, vagy ki kötöz oda valamelyik bútorhoz, hogy ez sokáig így maradjon?

Egyébként meg egyáltalán nem mellesleg szeptember közepén lesz egy jó kis "csapatépítő tréning" Balatonon a rádióval. És tudod, nekem a Balaton a riviéra! Csak nagyon fura úgy menni egy régen összeszokott csapattal, hogy te vagy az egyetlen kívülálló. De ott a helyem, nem kérdés, majd eztán minden másképpen lesz. Főleg, hogy addigra már az első két hetemen túlleszek! Jaj, annyira izgulok! A legfontosabb kis lépés egyelőre, hogy a műsorvezetőtársammal (akit a továbbiakban Leviként fogok emlegetni, mert ez neki a neve) remekül kijöjjek. Mondjuk ő egy rendkívül szimpatikus, kedves, jópofa, jóhumorú kölyök, szóval nem tartok ettől, csak még nem ismerjük egymást, nem tudjuk még, hogy hogyan is viszonyuljunk egymáshoz. De ha mi összeszokunk, és jól kijövünk, akkor az meglátszik majd a közös munkáknon is. Sokat kellene beszélgetnem vele. Csak nincs időm bejárni a rádióba a munkaidőn kívül egyelőre, de majd eztán! Szóval ha egy jó emberi kapcsolat lesz köztünk, baráti viszony, akkor jól tudunk majd együtt dolgozni, adjuk majd egymás alá a lovat, látni fogjuk adás közben egymás szemén, hogy mikor mi a dörgés, és olyan szép szimbiotikus kapcsolatot alakítunk ki, hogy mi leszünk a legjobb rádiós páros e bolygón. És ha ez mind meg van, élünk boldogan, sikítani akarok egyet, baby, lesz-e szex ma a szabadban??? akkor az adás is kiváló lesz, és ha az adás kiváló, akkor elégedettek lesznek velem a főnökök, és ha elégedettek lesznek velem a főnökök, akkor én is fellélegezhetek és elégedett lehetek magammal.
Olyan csodálatos ez a blog, srácok, úgy indult, hogy negyedikes gimis lettem, leérettségiztem, aztán felvettek, aztán azt is elvégeztem négy röpke év alatt, két diplomás lettem élből, végikövettük, ahogy szenvedtem a szakdogákkal, meg az államvizsga, aztán a sok állásinterjú, majd a rádiós casting... és most az első (sőt, egyből kettő) komoly állás. Most szívből kívánom, hogy a következő öt évem többek közt arról szóljon, hogy milyen remekül beilleszkedtem a rádió arculatába, és hogy minden nap megújulva teljesen beleszokom az új környezetbe, és gigiászi rádiós leszek majd, aki sose fog tévében szerepelni, csak a hongomat fogják ismerni.
Érdekes, hogy csomó ember úgy akar híres lenni, hogy felismerjék az utcán, meg rajongók.. pffffff, soha! Nagyon utálnám, ha felismernének az utcán, és nem mehetnék bárhova bármikor, és bámulnának... Szóval bárhogy is alakul ez a dolog, az fix, hogy én nem szerepelek tévében soha. Aztán kitudja, lehet, hogy én leszek az évezred médiabiccse rádiós berkekben, de akkor se állok kötélnek, aztán az is lehet, hogy egy hónap múlva végérvényesen kiábrándulok majd a szakmából... De remélem persze, hogy nem így lesz. Úgyhogy szorítsunk nekem egy szép, boldog kiegyensúlyozott életért. Ráadásul reményeim szerint hamarosan újra összeáll a gyakorlati helyem stúdiója is, ahol Ildikével rádióztunk hetente egyszer, és majd ott is ezerrel nyomhatjuk a dolgot újra. Úgyhogy hajrá, hajrá, diszkó diszkó, pártizánee!