I love Budapest

Mindenek előtt!! Ma van Dénes névnapja, szeretem a kölyköt, úgyhogy pénteken találkozunk is! Ezúton is füled érjen bokáig!

Másik. Hétfőn riportoltam két kolielnököt, vagy ki a pékfaszákat (így, egyben, jól látod), és az egyik meglehetősen kedvemre való volt, de mivel Moira nem tud flörtölni, csak konzekvensen a témához szólni, ezért ebből se lesz semmi, de nem baj.

Ugyanezen a napon összetalálkztam a szívemet egy éve proba tipró Mihállyal, kivan már a sors kezével a fasz, minek kell nekem lépten-nyomon összetalálkoznom vele? Nekem ez fáiáj.

Aztán úgy volt, hogy tegnap vágok, de mégsem, hálistennek, ehelyett Andikával véraláfutásosra vásároltuk magunkat. Nekem Andika az egyetlen örömforrásom az elmúlt időszakban, de ő a legnagyobb.

Aztán ma reggel bizsuboltba mentünk, Andika, Virág, egy barátnője meg én. Ne tudd meg. Vérben forogtak a szemeink. Csodálatos dolgokat vásároltam.

Aztán ma adás is volt. Elég lapika, de sebaj. Aztán találkoztam Ádámmal, nekije narráltam, aztán mentem talicskázni Beácskával meg Rékával, igazán jó volt, remeket söröztünk és beszélgettünk. De aztán takarodnom kellett, mert holnap is munka, nincs ám hétköznaponként duhajkodás.

Ja, még valami. A múlt szombati kalandom, az a mácccsó állat, aki tudod nekem nem kell, de azért kicsit, pár másodpercig pótolta a hiányt azzal, hogy fogta a kezem és megcsókolt, nos jön ki éppen az objektumból, mely előtt Ádámal várakozom, és rám néz, észlel, jelentőségteljesen biccent, majd miközben velem szemkontaktusban van, megfogja a mellette álló lány kezét. Hát kérdem én; mi a fasznak születik ilyen a világra?

Bea: Mivel mész? Busszal vagy gyalog?
Moira: Hát amelyik előbb jön.