I love Budapest

Reggel Andrejjal találkoztam, és bearanyoztuk egymás napját a hihetetlenül lenyűgöző személyiségünkkel. Vettem is egy tornacipőt out of controll, olyan szép, hogy nyilván sírok. Ezen felül úgy fest, hogy elhagytam a zsiradék új M-A-C szemceruzám, ami nekem fizikai fájdalmat okoz, tekintve, hogy 4200 madafaka jó magyar forintba fájt. Aztán Lini ma szembesült azzal - és egyúttal én is -, hogy egyforma parfümöt használunk, ami kb. a nonszensszel egyenértékű, ugyanis kb. egymillióból felismerem, tudod, évek óta keresem, mindig érzem buszon, meg utcán, és életem illata (DKNY), és erre ma kiderült, hogy nem is kellett volna annyi idegen embert és ócska illatokat végig szagolgatnom ennyi éven át, mert mind végig mellettem volt Lini formájában. De minden esetre lehet abban valami, hogy minden illat minden emberen más és más, ugyanis Linin egyrészt soha nem éreztem, másrész most se, mikor direktbe oda hajolt. Interesting.

Kicsit materiálisra sikeredett a mai post.

Jaj, a lényeg! Munka után hazatakarodtam - ekkor konstatáltam, hogy a remek és kiváló szemcerka szevasz -, majd be a stúdióba, újra együtt a nagy csapat, tévéadás volt, annyit röhögtem, hogy konkrétan nem láttam, de lehet ám, hogy mégiscsak láttam, lényeg, hogy rengeteg jó ismerőssel találkoztam, úgy mint kedves Sajtosszendvics, Laci, Balika (bár vele nem nagyon), Cseri (aki megölelt, és azt mondta, hogy minden nap hallgatja a műsorunkat és nagyon röhög, és olyan jól esett a sok szép, amit mondott!) és még sokan mások, és annyira maradtam volna még, ha nem basznak ki mindenkit éjfélkor, és nem lakom ennyire madafaka módon a város túlsó oldalán (ahogyan azt a jó ízlésű Feke vonat énekelje).

Na, kisgyermekek az úrban, csőváz.