I love Budapest

Na, már megint volt itt minden, épp csak elektromos herepacskoló nem.

Ma volt munkácska, meglehetősen jól telt. Eljött az ideje, hogy elmondjam, hogy van nagyon sok kollégám, akiket kifejezetten megszerettem. Csak egy-kettő van, akivel nem nagyon találom a közös hangot, ami ráadásul nem az én hibám, mert én mindenkivel megtalálom a közös hangot, mert oltári jófej vagyok, plusz baromi kedves, úgyhogy erről ennyit (tudjátok, az a bizonyos adottság). És ha már a munkánál tartunk, remélem mondanom sem kell, hogy belefutottam a saját grimaszomba valamelyik kibaszott magazinban, de ne is hisztériázz, mert állatira nem fogom elmondani, hogy melyikben van, semmi értelme próbálkoznod. De csak egyben van ez a szarhalom, a többibe a normális megy majd ki, látjátok még eleget a szebbik orcám.

Aztán! Mentünk színházba Andikával meg Foxossal, Aveneu Q, mindenki szépen feláll, és takarodik el megnézni. És ezt most nem csak azért mondom, mert Simon Kornél, jaj, annyira szeretem, olyan ügyes és olyan húúú, hanem mert más hetero férfi kollégáim is nagyon dicsérték a darabot, és egyszerre nevettem és sírtam és hasonlottam meg. Sokat röhögtem, és tényleg nagyon ügyesek ezek a fiatal kölykök!

Hanikát reggel megműtötték, nem volt komplikáció, minden rendben volt, most már irány a fejlődés! Remélem mielőbb újra kaphat tejecskét, és mielőbb láthatjuk! Hajrá, Hannácska!!