I love Budapest

A bejegyzést egy mai esettel és egy ordenáré káromkodással kell kezdjem.

Ma majdnem befejeztem a blogot a vérbe, mert majdnem elcsapott egy eszelősen szájbakúrt motoros, akinek szíves édesanyját ezúton is szeretném integetéssel üdvözölni, és gratulálni neki a legmélyebb tisztelettel, hogy szép nevelés!

Nos, ahol dolgozom, nagyon sok paraszt fordul meg. Mármint a környéken. Olyan típusú emberek, hogy a világ legdrágább autójában ülve nem engednek át a zebrán, és ez még a jobbik eset, mert se csecsemőt, se nénit nem kímélnek, sőt, némelyik rám dudál (!!!) miközben a zebrán vagyok, sőt, némelyik telefonál (!!!) vezetés közben és egyszerre rám dudál (!!!), hogy mégis mi az anyámat keresek a zebrán, mikor neki ilyen drága és gyors a kocsija.

Na, de a mai mindent vitt! Éppen gyanútlanul nekiiramodom a zebrának, nézek balra először, ahogyan azt tanították nekem; semmi. Lendülök, odaérek az út feléhez, nézek el balra; semmi. Megindulok. Ebben a pillanatban tőlem fél kibaszott méterre BALRÓL elszáguld az orrom előtt egy motoros. Tényleg, de tényleg, majdnem bezárt a bazár.

Holnap egészen biztosan küldök neki egy számot adásban.


Na, a tegnap este! Munka után mentem a konferenciára, idén sok éve először nem én voltam a konferanszié, de talán jó helyre adtam a stafétát, de lehet, hogy még egyszer egy nagy fináléra visszaköszönök jövőre. Eközben találtam egy telefont, máris hívtam a gazdájának a legutoljára tárcsázott emberét, és mondtam, hogy én ezt szeretném visszaadni. Erre a vonal végén a lány, hogy vigyem el ide meg ide. Na, le is tettem, hívtam a második számot, ami benne volt, ő már jobb fej volt, azt mondta érte jön. Úgyhogy örömet okoztam, legyen Nektek is alap, hogy ha találtok valamit, megkeresitek a gazdáját. Léci, mind kerülhettek olyan helyzetbe, hogy elhagyjátok az iratotokat! Szebb világot! Világbékét!

Lényeg az, hogy ez eltartott jó sokáig a konferencia, utána a rámolásról nem is beszélve. Közben persze életre szóló barátságok köttettek, nagyon sokat szeretek onnan, de igazán. Végül olyan fél tíz magasságában megérkeztünk a rendezvényre, rajtam már 10 pulcsi volt, és még így így is fáztam, és fogadjunk, hogy azt hiszed nem volt mindeközben rajtam símaszk, pedig kurvára volt. És ez nem vicc, símaszkba sosem ismertem tréfát.

Lényeg az, hogy utána mentünk SCH-be, az afterre. Tudjuk, ha Konferencia after, akkor ott kő kövön nem marad! Hát eképpen volt ez most is, annyi különbséggel, hogy mivel nekem hétköznap következett, illetve antibiotikumot szedek, tökéletesen lehetetlen volt, hogy igyak, úgyhogy megszakítottam egy remek hagyományt, de szerencsére a 100 fős csapatom egyike se érzett hozzám hasonlatosan, így mind nagyon keményen beivott (na, jó, talán egy-két kivétel akadt). De olyan szinten, hogy annyit nevettem, majdnem hánytam.

Például az egyik srácfiú - nevezzük Bendegúznak - elég viccesre itta magát, és a következő párbeszédek zajlottak.

Helyzet gyakorlatok következnek - avagy Mit mondj a biztonságiőrnek egy szórakozóhelyen, ha kiszúrja, hogy matta részeg vagy?

Bendegúz az asztalra dőlve, Superman pózban pihen. Ádám odalép, kérdezi, Bendegúzkám, jól vagy? Erre Bendegúz artikulátlanul: Óóó, urrram, kérem, náággggyon jól! Erre Ádám viccesen azt mondja neki, hogy ha esetleg egy szórakozóhelyen kerülnél hasonló állapotba, és a kedves biztonsági ember odamegy hozzád az imént feltett "jól vagy" kérdéssel, akkor és csak akkor egyetlen válasz adható, anélkül, hogy utána kivezetne az őrúr. A mondat pedig a következő - avagy az optimális eset:

Őr: Jól vagy, kisköcsög?
Bendegúz: Köszönöm kérdését, minden rendben, jól vagyok.

De erre mondom nekik, hogy még egy mondat van esetleg, amivel ki lehet bekkelni a _hajnál_fogva_kivitelt, mégpedig:

Őr: Jól vagy, kicsirigó?
Moira: Köszönöm kérdését, minden rendben, nem azért hánytam az előbb, mert részeg vagyok, hanem mert terhes.

Erre Bendegúz elkezdett röhögni, hogy ez a mondat az ő szájából elég viccesen hatna, de azért megoróbálná. Na, akkor Ádám megint felveszi az őr szerepét, addig Bendegúz szépen felvette szokásos Superman pozitúráját, majd jön a kérdés:

Őr: Jól vagy, kisköcsög?
Bendegúz: Köszönöm kérdését, minden rendben, nem azért hánytam, mert részeg vagyok, HANEM MERT A MOIRA TERHES!

Úgy röhögött mindenki, hogy alig kaptunk levegőt.

Aztán mi volt még? Hát sok sörösüveg tört, meg sok bor folyt, aztán volt egy pár helyes fiatalember, de igazából egyik sem ért el a szívemig. Aztán hazaindultam kettő körül, hazaértem élve. Reggel fel, indult a mókuskerék. Munka után egyből SCH, vágni mentem, Ildiékkel tali, kicsit vágtunk, de itthon akartam befejejezni, de ez a büdös rohadt tetü Avid baszakodik velem, és ez fáj, mert most kezdhetem előről, pedig bent már nagyon hasítottam, de ez egy szópató szoftver, és ez botrány.

Ja, még egy érdekesség, Misivel beszélőviszonyban voltunk ma, és igazából olyan volt, mint mindenek előtt, attól eltekintve, hogy - ha többet nem is - egy dolgot megtanultam ebből az egészből: Mihállyal sose kezdj, fiam!
Egyébként nagyon kedves volt.

Aztán hazaiszkoltam, de ez a kurrrrva Avid, mért nem megy már a halál eres bréjére vajon? Holnap még ezt be kell fejeznem, meg még egy olyan anyagot kell megvágnom, ami nincs is, mert nincs nyersanyag, állatira kreatívnak kell lennem, hogy összejöjjön.

Visszatérve a Baszógépre: olyan részeg volt és olyan kiábrándító.

Jól van, ha már ennyit írtam, itt már megérdemli mindenki, hogy nagyon érdektelent írjak, de például június első hétvégéig minden egyes hétvégém foglalt, de úgy, hogy péntek-szombat-vasárnap, ez valami hihetetlen. Csak győzzem anyagiakkal! Lesújtott rám is a válság! Csak még azt az eeeegy tornacipőt had vegyem meg léccciiiiiiiiiii!