Ez a hetem elég zsúf volt, így külön ajándék, hogy Ándrejjal végre egy igazi, kiváló dumálást tudtunk rendezni a Goldmann tér környékén. Sírás, nevetés, és nyártervezés ipari mennyiségben.
Reggel korán keltem, mentem manikűröshöz, mert - miképpen az ismeretes - a vérfertőzésen kívül mindent ki kell próbálni. Olcsó játék hülye gyerekeknek.
Aztán apunál ebíd, oszt haza, oszt mentem akkor erre a rendezvényre Andreával, és akkor ott kellemesen elfogyasztottunk egy üveg bort, miközben természetesen megváltottuk a világot, és semmiképpen (itt szeretném a zárójelben kifejezetten kihangsúlyozni, hogy SEMMIKÉPPEN) nem követtünk el okirathamisítást.
Most régen elillant - vagy tán sosem volt - kamaszkoromból idéznék, mikoris minden levelünket a következő sorokkal zártuk:
Ágyő, Múzsám, csókolj homlokon, mégpedig ott, ahol én akarom.
Na, csöcs.
2009.04.26. 01:27 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr386356289
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
