I love Budapest

Andi: Megnéznéd az exemet a wiwen?
Moira: Persze.
Moira: .....
Moira: Itt van pár kép... Ilyen címekkel, hogy....
Andi: Ha jobban megnézed, nem veszed észre véletlenül, hogy a képek kezdőbetüiből össze lehet olvasni, hogy "SZERETLEK ANDI"?

Tudnotok kell, hogy az én bejegyzéseim maximális és makulátlan megértéséhez Andreának kellene lennetek, de asszem közületek senki sem az. Nos a desifrírozás, vagyis az adekvát megértés teljes történetet követel. Még megboldogult kamasz-pankkoromban szerettem a Prosectura nevű formációt, akik az egyik számukban azt óbégatták, hogy lovat akarok rajzolni, mint ez utóbb számomra kiderült, ez a mondat erősen köthető Vincze Lillához és a Napoleon Boulevardhoz, de ezt akkoriban nem tudtam, de azt igen, hogy sírva röhögtem e remek pank slágeren. Olyannyira, hogy Andikával, ha bármikor meghallottuk, hogy valaki az "akarok" szót használja, teszem azt: akarok egy fagyit, akkor mi azonnal az arcába kiabáltuk, hogy én meg lovat akarok rajzolni, még se mondom. És ahogy telnek az évek, egyre cifrább és cifrább fordulatokban kerül elő ez a dolog, a legújabb már az, hogy annyira bebasztam, hogy lovat rajzoltam a hányásomba, de ma minden gát átszakadt:


Andika: Előre polírozom a bohócom Paféra.
Moira: Alig várom hogy lovat hányjak!



Egyébként ma reggel visszavittem sírva a hétrongyos M-A-C cuccost, de nagyon megpróbáltam utána elverni a 10 000 JMF-nyi M-A-C utalványból 12-t, de sajnos nem volt nálam kiegészítő kápé. Bászki, hát nem hiszem el, hogy nem engedik, hogy költsek! Ez a hobbim!
Aztán a munkácska fain volt, soha rosszabbat, végre van már hangom, ha nem is sok, de azért valamennyi.