Na, ma bejártam az egész világot. Az történt, hogy megbeszéltem egy pasival a rádió extrémen, hogy ma bemegyek hozzá amolyan bemutatkozás félére. A stúdió a Citadella alatt van, és azt sem tudtam hogy az istenbe jutok fel oda. Aztán 27es buszt levadásztam a Móriczon, majd megfagytam mire elindult. Aztán az a köcsög busz nem jól írta ki, hogy melyik megálló jön, és így kettővel előbb szálltam le. Ott álltam ezer fullos villa között, sehol egy teremtett lélek, már majdnem félni kezdtem, de aztán nem volt rá időm, mert anya felhívott, hogy ott vagyok-e már. De én nem voltam még ott. De még mennyire nem... Aztán elkezdtem felfelé gyalogolni a 90fokos lejtőin Budának, közben néha le-ledöntött a szél a lábamról, és bárkit kérdeztem, vagy nem tudott magyarul, vagy nem tudta hol a Citadella. Na, nagy nehezen ráleltem, de ott meg nem volt semmi, csak bomba biztos falak, és turisták dögivel. Miután mindegyik megkért -ki-ki a maga nyelvén-, hogy fotózzam le őket, megpróbáltam egész közel kerülni a szoborhoz, de egy nő szinte tajtékozva ordított utánam, amikor megpróbáltam bejutni, hogy MI AZ HOGY ÉN NEM TEJELEM LE A NÉZELŐDÉSI DÍJAT ÉS CSAK ÚGY BESÉTÁLOK!? Erre én már nagyon ideges voltam, és azt mondtam, hogy NE BESZÉJJJ ÖCSÉM! HOL A RÁDIÓ??? És ő megmondta. Megháláltam, lenyugodtam, és ráleltem. Ott volt a pasi, akivel megdumáltam a találkozót, és talán jónak talált. Felhív valami fószert, akit majd én is felhívok, biztos ami biztos... Aztán ugyanígy haza, széjjelfagytam. Rossz volt. Nagyon rossz.
Ha ezekután nem lesz műsorom, asszem kiborulok.
