Na, ma is jól felhúztam magam... Ugyanis Andi -legjobb barátnőm- amióta összejött az én régi legjobb barátommal, karesszaL, azóta tapló módon viselkedik. Minden idejét vele tölti, rám meg szarik. Persze szóvátettem neki, de nem várom el tőle, hogy változtasson ezen, mert ha nem így látná jónak, akkor nem lenne így. Ugyebár. Nem hiszem el, azokat az embereket, akik minden idejüket a pasijukkal/csajukkal töltik, és jól leszarják a többit. Én soha sem csináltam ilyet, mert nekem a barátaim is épp olyan fontosak, mint a srácom. Mert ez a normális. És igenis elvárom tőle is, hogy lógjon a spanjaival, mert az soha sem vezet jóra, ha mindig sűlve-főve együtt vagyunk... Szóval érted.
Pénteken el kéne menni borozni. Mondjuk lekukkantani az Őszi fesztiválra. Olgát már jó ideje nem láttam. De annyira mások vagyunk! És nem hiszem el, hogy ő nem vágja.
Ma kevéskét dumáltam Zsuzsával. Eléggé hasonló a kapcsolatunk a világgal. Az a rohadék rádió extrémes fazon nem képes felhívni!!! Hát micsoda dolog ez??
Ma voltam Alízzal vásárolni a Fenoménban. Rossz kedve volt, de aztán jó kedve lett. Ó, bakker, holnap megyünk az osztállyal ruhapróbára! Ja, és megkaptam a nyelvizsga értesítést, nov. 8-án lesz. Pedig 7-én Szombathelyre akartunk menni Andival, Técsé koncertre, de így asszem sztornó. De legalább 8.-a után már meg lehet műteni a bokám. Alig várom. ALIG.
