I love Budapest

Na, jó, mivel nagyon sokáig hiányoztam nektek, és fölöslegesen klikkeltetek ide, leírom még, hogy mi vár rám a héten.

Holnap vásárolok (tartalmas, szellemi program, de mit tehetnék? Mindjárt itt a következő havi fizu, nem jöhet meg úgy, hogy nem perzseltem fel minden jó magyar forintot magam mögött). Csütörtökön nagy családi banzáj lesz, az édes családommal. Ja, és Nagyika elutazik Párizsba három hétre, máris hiányzik! Pénteken meg takarodom el a vérbe a stúdióval (stúdiónak szigorúan a gyakorlati helyemet emlegetem, SCH néven is szokott itt futni. A munkahelyemet rádiónak vagy munkahelynek hívom, esetleg szerkesztőség, munkika, munkácska, és ezek tetszés szerinti kombinációja és variációja) Sopronba, amit nagyon várok, mert szeretem ezeket a kis gyermekeket, és mindig nagyon odatesszük magunkat!

Egyébként a kedvencem az a tipusú hipohonder, aki érez valamit, fáj a feje, egyből be a guglájba, és diagnosztizálja is magát rögvest, hogy jáj, ez tumor lesz, tipikus tünetek, meg jaaaj, rossz a kedvem, az fix, hogy ez bipoláris dolog és borderline szindróma kéz a kézben, jaaaj, túl erősen vérzek, zsírtuti, hogy ez spontán vetélés, fáj a lábam, megnézem a doityourself.com-on, hogy kell amputálni. Szegény Hajdú Péter és szegény kedves neje! Édes istenem! (sajnálom, de a szerkesztőségben minden egyes folyóirat megtalálható, és sok címlapján ott az a kívánatos arca, és Levivel mindig kifundáljuk, hogy ma egészen biztosan ő lesz a téma, mert viszik, mint a cukrot. De persze - GYK - ez csak - figyelem - tréfa!)