Kisértet
Egy várkastélyban háltam,
hol állítólag egy kisértet
rémisztve lakóit,
éjjelente kisértett.
Egy régmúlt férfi szelleme,
híres-neves költő volt.
Éjfélkor érkezik,
ha fentragyog a telihold.
Férfi volt, őrült-szerelmes.
Egy éjjél, a bódító
szeretkezés után
gyilkos lett a hódító.
Tudattalan ölte nejét.
A nőt a férfi szíven döfte,
s vezekelve bűneiért
magát a kutyákkal maratta össze.
Szobája azóta érintetlen.
A függöny is vértől hímes.
Ez hát a történet,
melyről a kastély máig híres.
Éjfél tájban hálni tértünk.
Mosolyra húzódott az ajkam,
-Kisértetek,örök tréfa,
de ki hisz bennük?-súgtam halkan.
Reggelig szúnyókáltam,
édesdeden kedvesemmel.
Szépségeset álmodtam,
hamar felénk kúszott a reggel.
-Kisértetek! Ki hisz bennetek?-
s a kérdésemre a felismerés felel,
uramisten...
a férfi dohos,véres szobájában ébredtünk fel!
2003.12.06. 18:45 m01ra
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr496364641
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.