Tegnap előtt még dumáltam Andival, TCS koncert után, még a kocsiban voltak. Meg dumáltam még neten a két Ricsivel, egyik elmebetegebb, mint a másik :)
Aztán reggel is dumáltam a P. Ricsivel, és mentünk a nagyihoz ebédelni. Aztán haza. Jöttek a Bobiék, elég OLTI volt. Aztán felhívtam az egyik telszámot, amit Lukács megírt, és azt mondta az ember, hogy menjek oda, meg lesz oldva a dolog. Anyu odavitt. Ott megint felhívtam az embert, de nem vette fel. Ezért felhívtam a másik számot, ahol szintén egy fickó volt, és azt mondta, menjek be, és keressem őt. Oké. Csak épp már elfogyott a jegy. Szopi. Aztán anyut beengedték, hogy szóljon a Csaba nevűnek, aki állítólag bevisz. Jött, és bevitt, jegy nélkül. Leültem egész a bejáratnál, szétfegytam, egy órát vártam, de nem jött vissza. Na, mondom király. Felhívtam, nem vete fel. Aztán megint, és felvette. Azt mondta, menjek a keverőhöz, és beengednek, és onnan nézhetem. Odabattyogtam nagy nehezen a tömegen át, és a keverőpultos fazon, aszongya hagyjam már,mert dolgozik. Na, akkor felhívtam megint, hogy nem akarnak beengedni. Azt mondta, hogy hivatkozzam XY. Ferire. Jó. Hiába.
Akkor gondoltam oké, elég a faszkodásból, majd én megkeresem azt a Ferit. Elmentem a pólós pulthoz, hogy mondják meg hol a Feri. Megmondták. Feri tök kedves volt, aszonta kövessem, és elvisz a keverőhöz. Odaértünk, és még mindig nem álltunk meg, hanem mentünk tovább a színpadfele. Na, mondom remek! Bevitt a színpad mögé, leültem egy lépcsőre, és onnan néztem az előzenekarokat. Aztán jött Frei, hogy nyugi, a bulit sokkal jobb helyről nézhetem!
Közben kukucskáltam be az öltözőbe, de semmit nem láttam. Egyszer kijött Cserkó. Csak néztem, de nem akartam zargatni a parti előtt.
Aztán bementem egy pisire, és mikor jövök kifelé, egyszercsak ott áll velem szemben Lukács. Mondom neki helló. Ő meg levágta, hogy csak én lehetek a "begipszelt lábú lány", kezet nyújtott bemutatkoztunk, és megkérdeztem, hogy a buli után csinálhatok-e majd egy képet róluk. Mondta persze. Mondtam, kössz, hogy itt lehetek, mondta örülök. Aztán kijöttem, és visszaültem a lépcsőre. Mikor lejött az uccsó előzenekar, hátulról mögém lép egy hatalmas pasi. Aszongya te vagy a "begipszelt lábú lány"? Mondom hát úgy néz ki. Akkor helló, xy vagyok, a Lukács embere. A koncert alatt csak te leszel a szinpadon, ha el akar valaki küldeni, csak hivatkozz rám. Mondom oké. Felsegítettek a lépcsőn, kaptam egy remek ülőhelyet, még a lábam is fel tudtam tenni. Hát én még nem láttam ennyi embert felülről...
(Ja, de Szigeten, mert akkor is be voltam gipszelve, és a mozgássérült pódiumról nézhettem a koncerteket. Na, vissza.)
Szóval ott ültem, ki-be rohangáltak az emberek, a fotósok, a zenészek, meg mindenki. Semmi civil, csak én.. Kicsit ciki volt. Közben "Lukács embere" megkérdezte minden oké-e, mondtam tökéletes. Aztán jött egy arc, azt mondja: hú, nagyon ciki, de mégsem ülhetsz itt. Erre én. Hát a "Lukács embere" azt mondta rá hivatkozzam.. Be sem fejeztem a mondtatot, és a pasi elsápadt: ja, bocsi, ő mondta, akkor izé, köszi, ne haragudj, köszi.. Szóval végig ott ültem, és nagyon jó volt. Nem tudom hogy bír Lukács két teljes órát végig ordítani..
Sutyiban csináltam pár képet, de nem lettek túl jók.
Aztán mikor vége lett, lementünk az öltözőbe, de várnunk kellet félórát, amíg összeszedték magukat. Közben bejött értem a tesóm. Aztán először a Cserkó jött ki (na, ő például bejön), beállt mellénk, fotó. Aztán jött Lukács. Vele is. Aztán jött Fejes, és ismét.
Mikor elköszöntünk, még Lukács utánam szólt, hogy láttál mindent, kényelmes volt? Mondtam tökéletes, és köszönöm.
Aztán hazamentünk.