I love Budapest

Szóval! Ugye Anyut nem rég műtötték, ezért még itthon van, egyem a kis szívét neki, és ahhoz, hogy ebben a hónapban kapjon fizetést, le kell adnia a táppénzes papírt, amiből egy van és mindörökké pótolhatatlan. Anyu megkért engömet, hogy ugorjak be vele a szomszédba, mert hogy a szomszéd lánya az Anyu kolléganője, aki majd beviszi a pappert a munkahelyre, és akkor jön a fizuka, lesz dőzsölés. De az életem árán is óvjam meg, és ha esetleg a szomszéd nincs otthon, hozzam vissza, és tegyem be a páncélba.

Erre mi az, ami akkor se sikerülne, ha fegyvert fognának a fejemhez, és kiabálnának velem artukulátlanul, hogy de a kurvaanyád, azért is megcsinálod!!!!! Na, mi? És mi az, amire csak és kizárólag Wendy Moira Angela Darling képes??? Na, hát elmondom én neked. Megyek le a lifttel, egyik kezemben a táskám, másikban egy üveg ásványvíz, harmadikban a kabátom, a negyedikben meg a telefonommal matatok, hogy a fülhallgatómat kibogozzam. A ötödik kezemben pedig ott az a bizonyos életmentő és életbevágóan fontos boríték a táppénzes papírral. Na, mit csinálok??? Na, mit?? Hát nem beleejtem a LIFTAKNÁBA????? Dehogynem! Annyira képtelen az egész, hogy röhögőgörcsöt kaptam, majd visszamentem a lakásba, bűnbánó arcot akartam vágni Anyunak, de nem bírtam, fuldokoltam a röhögéstől, aztán Anyu mérgesen nézett rám, de aztán ő se bírta, mert annyira lehetetlen ez az eglsz, hogy ilyen már tényleg nincs is! A valószínűtlenségi hajtómű most kurva messzire elvitt volna bennünket. Hát így élek: tudok, ha akarok.

Tegnap bementem SCH-be, hogy megvágjak egy yanyagot, sikerült is, már csak az exportálással volt egy kis para, de azt majd talán itthonról megoldom, de nagyon jó lenne heti egy anyagot megvágni, hogy ne essek ki a gyakorlatból. Váááág niiiii jóóóóó kokakóla. De úgy leszívta az energiáimat (amik gyakorlatilag nem is voltak, mert annak ellenére, hogy csütörtök estétől hétfő délutánig egy olyan laza 8 órát voltam összesen ébren, azért meg kell állapítanom, hogy betegen feküdni nem pihentető).


Ma Simonyi Konferencia. Utána meg afterparti. Az eddigi állás: az elsőn (2006) összejöttem Misivel, és a következő évben (2007) még mindig. A tavalyin meg Baszógéppel ismerkedtem meg, no, nem ám annyira, amennyire a neve predesztinálná. Lesz-e idei sírig tartó szerencsés? (nem mintha ezeket a kérdéseket komolyan tenném fel)

Isteneeeem, végre van kedvem a pasikkal foglalkozni és végre van kedvem pajkos álmokat szövögetni! Csodálatos!