I love Budapest

Ma reggel 11kor keltem, látom anyu nagyban csinálja a rakott krumplit, mert hogy a Papáék jönnek ebédre. Erre csöngetnek a kuputelefonon félóra múlva, én meg még köntösben, kócosan és az álmomtól bódultam ülök az ágyon, anyu sincs rendesen felöltözve, Geri még alszik, mint a tej, remek. Oké, siessünk, amíg fel nem érnek az 5.re. Ééééés IGEN!! Sikerült látszólagosan összeszednünk magunkat.
Aztán ajándékozósdi, kaja, aztán még itt voltak olyan 3ig, és nyaggattak, hogy menjek le hozzájuk egy pár napra, de nem értik meg, hogy nekem ők már nem társaság, mert még 1-2 óráig elvagyok velük, de már kinőttem abból, hogy napokat együtt töltsünk. Na, mindegy.
Aztán jött Nagyi, varrt egy hiper menő zoknit a gipszemre, piros-fekete csíkos.
Aztán Anyuval elmentünk az Árkádba, vettem a megtakarított pénzemből egy nacit, meg egy fölsőt, meg rúzst, meg szempilaspirált, meg testápolót, meg krémet (ezek a lányok..), és már nagyon fájt a lábam. Az Árkádban láttam két SZUPERSZTÁRT: Kozmixból az egyik buzifejűt, meg a Barátok köztből egy másikat. Fura, de nem estem hasra, pedig nem tudok járni sem : ))
Aztán hazajöttünk, és már éhes voltam, pedig már három napja nem éreztem éhséget, mert mindenhol jól megtömtek. Ahhozképest, mindenki azzal baszogat, hogy hogy lefogytam. Bakker, feküdj be egy hétre a kórházba, és te is le fogsz fogyni, megigérem.
Andi még kurvára nincs otthon, pedig már rég otthon kéne lenniük. Szopás.