Úgy döntöttem újra áttérek a reggeli injekciózásra, mert az sokkal jobb lesz.
Ma, dumáltam Andival reggel, anyu dolgozott, Geri mirelit pizzát sütött. Aztán Anyuval elmentünk az Urániába megnézni a Kontrollt. Nem tudom. A film túl sok műfajt foglalt magába. Az eleje jó volt, azon kacagtam. De nem tetszett, hogy "tegyünk mindent bele"-szerű volt. Viszont!!! A zene az első perctől kezdve nagyon nehezen hagyta, hogy ülve maradjak. Ha nem lettem volna begipszelve, talán még fel is állok partizni. Nagyon bejött. Aztán akkora oltiban volt részem, hogy csak úgy néztem. Felhívtam a Kareszt, hogy megvan-e neki esetleg a film zenéje, mert tudom, hogy ő látta, és arra következtettem, hogy neki is bejöhetett talán a zene, és hogy talán már meg is van neki. De nem pont így történt. Még mielőtt egy szót szólhattam volna, azt mondja: már letöltöttem neked a Zincet, de még nem írtam ki... vagy valami ilyesmi. Szóval (ha nem vetted volna, hogy ez mért tré) azt hitte, hogy azért hívom, hogy jól kihasználjam, pedig már elfelejtettem azt a cédét, csak úgy eszembe jutott, hogy ha ráér leszedhetné. És most olyan hülyén jött ki, hogy egy hónapban egyszer látom, és akkor is kérek tőle egy cédét, és na mindegy, szóval tök olyan, mintha én csak azért..., mert... pedig pont nem! Na, nem vagyok túl érthető.
Ma dumálgattam a Ricsivel is. Jó fej. Szeretem. Néha hülyére vesszük egymást, de aztán röhögünk.
"ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai" --- Ha lesz türelmem, leírom, hogy ez a mondat miket takar valójában :))) Remek történet :) Nekem - legalábbis :)
