"Most kérlek magyarázd meg, hogy ezt mért kell csinálnod velem? Mit szeretnél elérni? Nem értettem soha az ilyesmit. Ha jól tudom, nem bántottalak. Én egyszer része voltam kiskoromban egy tervnek, amiben bántottak egy kislányt az osztályomból. Kábé 10 évesek voltunk. Persze nem fizikális bántalmazásról volt szó, hanem csak csúfoltuk, kinevettük. Én abbahagytam, mert nézni sem bírtam. De a többiek nem. A kislány már sírt. Az első ilyen alkalom után engem kezdek el bántani. Kiközösítettek, és ez a legrosszabb, ami egy ilyen kislánnyal történhet. Aztán egy napon kiálltam magamért, és rájuk ordítottam, hogy beteges amit csinálnak, mert csak így képesek magukat magasabb rendűnek érezni... Azóta nem csinálják. És nekem van helyettük lelkiismeretfurdalásom.
Amikor valakivel megismerkedem, lejön róla egy kép. És mindig, amikor újra beszélgetni kezdek vele, két kérdést teszek fel magamban. 1) Kedvelem ezt az illetőt? Ha erre nyugodt szívvel és őszintén azt tudom mondani, hogy igen, akkor minden rendben. Viszont ha a válasz 'nem', akkor felteszem a második kérdést: Megakarom bántani? És erre a válasz mindig az, hogy NEM."
/P.J./
