Hipertuti van!!
Jaj, vagyis szomorú. A mi régi telkünk, ahol pelusos, copfos kicsi gyermekként szaladgáltam egykoron unokatesóimmal, majd ott felnőttem, és végezetül bitang nagy házipartikat rendeztünk, egészen a megborulás határáig, sőt néha-néha még át is lépve azt, szóval a ház, ahol minden életperiódusomban megfordultam, és ahol mindig boldog voltam, és ahol már nem voltam vagy 2 éve... hát porig égett. A földdel vált egyenlővé. Így hát a barátokkal, akikkel rengeteg hihetetlen napot, órát, és percet töltöttünk el ott, ma összeülünk, és rendezünk egy "in memorian of Csákvár" hepajt, gyertyát gyújtunk, és picit még le is isszuk magunkat!! Hamarost találkozom Ádival, Danival és Karesszal. Levi... pffff... ő alszik.. Na, megyek, sietek, mosakodás, felöltözés, szépítkezés, ipiapacsegykettőhárom!!
Csók. Ezer.
