I love Budapest

Ma reggel rettenetes nehezen keltem fel!! Aztán Anya bevitt a suliba, volt két töri, amin az égegyadtavilágon semmit nem csináltunk, és olyan, de olyan nehezek voltak a szempilláim, hogy minden pislogásnál elaludtam... Aztán németórán kitaláltuk Beával, hogy mi inkább mégsem megyünk be, mert ugyan minek. Jó. Akkor lógjunk ki az egyik titkos ajtón, a büfén keresztül. Kimentünk. Kettő perc múlva igazgatóhelyettesgyökérúr utánunk üvölt, hogy mi most mégis hova, miért, és kitől kéretszkedtünk el... Na, zagyváltam valami fasssságot, azt tovább kötekedett. Na, mondom orvoshoz. Aztán leléptünk. De még mindig nézett, Aszongya, na fussatok visszafelé, de villámgyorsan. Mentünk még egy kört, azt bementünk. Seggfej. Legközelebb valami olyat kelll mondani, amitől zavarba jön, és nem kérdez tovább... Mondjuk, hogy nőgyógyászhoz megyünk, mert valakivel ordas nagyot dugtunk a hétvégén, és összeszedtünk valamit... És akkor tuti nem kérdez vissza, sőt talán még el is pirul...
Aztán megkaptam a matek dogát, 4es lett, de ötöst vártam azért magamtól :) Na, de mindegy. Ma egyszerűen assssse tutttam mi van, annyira fáradt voltam. Sálból-sapkából megágyaztam a padomon, és szevasz..
Jaaaaa, és kibaszottul fájt ma a bokám, a kúrva Citadella a hibás!! De lehet, hogy csak azért sajgott, mert itt a jó időőőő! Tegnap hallgattam az Eldorádót, és vicces volt. Örök tél volt a téma. Kicsit olyan a műsor, mint amilyen a Hófehérkééké volt... csak kicsit szarabb. A villamoson találkoztam Brigi anyukájával, de nem ismert meg. Aszongya olyan színesen vagyok felöltözve... Nah... Hát kérem, télen nem fogok feketébe öltözni, hisz amúgyis mindenkinek világvége hangulata van...
Hát ennyi.