Rengeteg nő és lány képes arra, hogy szétkínozza magát a szerelem ürügyén, úgy értem lelkileg. De nem lehet. Nem szabad, mert megőrülsz. Érted? Ha a srác, akit szeretsz, elküld a picsába, akkor utána hogy írhatsz neki levelet ilyen megszólítással pl, hogy "drága xyz"!?
Nekem is volt ilyen korszakom, de nézd ép ésszel a dolgot. Igenis kell annyira önzőnek lenned, hogy ne hagyd, hogy megtiporjanak és összetörjenek. Ha egy kapcsolatban (lehet szerelmi, vagy plátói, bármi) huzamosabb ideig szenvedsz, akkor minden kontaktot meg kell szakítani, amilyen hamar csak lehet. Nem pedig még mélyebbre ásni magad az egészben, felemészteni magad, magadban keresni a hibát... Nem!! Ilyet nem lehet tenni.
Gondold jól végig mit szeretnél; szeretnéd ŐT magad mellé. Aztán gondold végig, hogy neki mi kell, aztán gondold végig, hogy te az vagy-e. Neki nő kell. Az pedig személyre szabott, hogy vad, szelíd, őrült, vagy hogy milyen nő/lány kell neki. Ha olyan vagy, amilyen neki kell, azt észre fogod venni.
Nagyon fontos, hogy minden pillanatban tudd, hogy nő vagy. Ha ezt a szót hallom "nő", két dologra asszociálok. Az egyik, az ostoba nő, aki nincs rendben önmagával, aki idegesítő, akit jobb elkerülni. A másik viszont a végzet asszonya. Aki tudja mit akar, aki tisztán lát, aki elbűvöl és lenyűgöz.
Nem tudom elképzelni magam most már egy olyan szituációban, hogy keservesen megalázzam magam egy férfi előtt, aki nekem sokat jelent. Hiszen ha én nem jelentek neki sokat, vagy talán semmit sem, akkor hiába teszek bármit. Akkor előadhatok bármit a repertoáromból, lehetek szelíd, bűbájos, vad, őrült, cserfes, okos, csendes, harsány... Bármi, akkor sem fog menni. És ha nem tetszel neki alapjáraton (és most abszolút nem a külsőségekre értem), te, mint nő, akkor pláne nem fogsz neki kelleni, ha könyörögsz, vagy sírsz neki..
Egyszer volt egy srác, aki szerelmes volt belém, de nekem nem jött be egyáltalán, sem a stílusa, sem az a világ, amiben ő élt. De kedves volt. Aztán azt mondta szeretne engem. Én pedig megmondtam, hogy én viszont nem szeretnélek téged. Aztán elkezdett könyörögni... és akkor már taszított. És nekem sem volt jó őt így látni. Persze az a fél sem korrekt, aki rögtön a legelején, ha látja, hogy ajajaj, nálad többről van szó, és nem állít le rögtön, akkor az is nagy geciség. Tudom én is magamról, hogy addig reménykedem, amíg az arcomba nem vágják tisztán és érthetően, hogy NEM. És néha igenis jobb nem remélni semmit. Mert a remény nagyon kínzó lehet...
Hát ennyi. Emészd meg, és gondold át. A te életed, a te kezedben van. Dönts helyesen, és lásd tisztán a dolgokat. Menni fog. Nekem ment.
