A lányok, akik körülvesznek, beleértve magamat is, olyanok, hogy mindent túlparáznak. A legjobb példa, amit erre láttam a Sex and the cityben volt (ne nevess, inkább figyelj!).
Azt történt, hogy a főszereplő nő, Carry, összejött egy fickóval, Biggel. És amikor sétáltak az utcán, találkoztak Big egyik haverjával. Dumálgattak, nevettek, aztán Big és Carry tovább ment. Carry meg kiborult, hogy nem mutatta be őt a haverjának, és egyből arra következtetett, hogy nem vállalja őt.
Aztán hisztizett jó sokat a csaj, persze azt nem mondta el miért, berúgott, ordított, és közben meg szenvedett is, míg végül kibökte Bignek, hogy HÁT ÉN ANNYIT SEM ÉREK NEKED, HOGY BEMUTASS A BARÁTAIDNAK?? Mire Big aszongya: Nem erről van szó, hanem a srácot már rég nem láttam, és nem jutott eszembe a neve, és kínos lett volna kissé. Aztán Carry elkezdte oltani magát, hogy mekkora hülye picsa. Pedig nem az. Csak nőből van. Én is ilyen vagyok.
Pár évvel ezelőtt volt egy palim (jó, nem volt egy nagy szerelmi kapcsolat, de tipikus példa annál inkább), aki nem mondta egyszer, hogy szeret, amikor valahogy azt vártam, és elkezdtem hisztizni, hogy már nem is szeretsz, és mi a faszért nincs benned annyi gerinc, hogy ezt megmondd, és különbenis, és nálad sokkal jobbat érdemlek, ő meg persze szeretett, csak épp talán szar kedve volt, és én napokig ezt nyomtam, ő meg csak nézett, hogy mégis mi a fasz van velem, és amikor azt gondoltam, hogy oké, akkor szakítsunk, és hagyjuk a picsába az egészet, amit persze azért mondtam, hogy akkor talán majd megpróbálja jóvá tenni a dolgot, és könyörgőre veszi a figurát, de nem, mert mikor egy hét hiszti és sírás után mondtam neki, hogy nekem ez így nem jó, és mennj a picsába te geci, akkor már csak bólintani tudott.
Szóval. Mi a tanulság??? Fölösleges hisztizni, de ábszolúte! Ha nem szeret, úgyis megmondja. Amíg veled van, nyilván szeret. Ha meg nem szeret, akkor meg mért lenne veled, ugye!?
Csak asszem a nőknek sokkal fontosabb (najó, nem tudom, hogy mindnek-e, de nekem egészen biztosan), hogy a palijuk kimutassa sokszor, hogy odavan értük. Hogy mért van ez, azt nem tudom, de ha egy pillanatban épp azt várnám, hogy felkapjon, és megcsókoljon őrületes szenvedéllyel, és ő nem ezt teszi, akkor máris azt gondolom, hogy á, bazmeg, nem is kell ez az egész!! Szerintem azért van, mert más a gondolkodásunk, komplikáltabb, sokkal többet kombinálunk, mint a férfiak, és mindenbe mindent bele tudunk magyarázni. A srácok meg nem értik, hogy most MI VAN!?
Most mondhatnék egy nagyon szar poént:
Élt egyszer egy nő, aki megértette a férfaiak gondolkodását, de sajnos belehalt a nevetésbe, mielőtt tovább adhatta volna.
"Férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást? Hiszen mind kettő mást akar; a férfi nőt, a nő férfit."
