Ma tanultam sokat, de nem eleget. Sosem eleget. Ma kiolvasom még Az ember tragédiáját (pikkpakk megvan az...). Nem beszéltem Ricsivel semmit ma, még arra sem volt időm, hogy levegőt vegyek. Viszont Csapdani (hozsána néked, esetleg valami lájtos torta 
) megmutizta (vigyis inkább úgy fogalmaznék: megcsinálta) nekem, hogy hogy kell képet betenni, és jó sokat kipróbáltam, hogy meglegyen a tuti, de még mindig nem érzem a szerelmet e kép irányában sem. Még alakulhat.
Ma megint Radnótit vettük, és ha az ő verseit olvasom, mindig különös hangulatba kerülök. Nem tudom mért, de nagy hatással van rám. Az Erőltetett menet az egyik kedvencem (bár ez a "kedvencem" szó rettenetesen nem illik egy mondatba ezzel a verssel), szóval a vers első sora - ismerve annak keletkezési körülményeit -, olyan szinten rántja ki alólam a talajt, hogy hihetetlen. Tökéletes.
Hát van baj is. Gyöngyi az intenzíven van kómában, agyvérzése volt. Már 3 napja. Kétségbe vagyok esve.. És mindenki a családban.
