Gyere, most keresek szavakat, jeleket,
Hogy értsd, a szem mit lát!
És nevükön nevezek tavakat, hegyeket,
Mondd utánam hát!
Ez a föld, az az ég. Ez a zöld, az a kék,
Völgy a hegyhez tér.
Fogy a hold, süt a nap, a rög alól kel a mag.
Tó a parthoz ér.
Ami szép, az egyben jó.
Ami kép, az egyben szó.
Mégis, mondd, mit érez a szív itt bent?
Mondd, mi ez, mit a csend idecsent?
Hol van erre szó?
Ez a szem, az a száj. Ez az orr, az az áll.
Arcom ebből áll,
És ide nézz, ez a kéz, és ez a váll,
Ami csak egy érintésre vár!
Ami szép, az egyben jó.
Ami kép, az egyben szó.
Mégis, mondd, mit érez a szív itt bent?
Mondd, mi ez, mit a csend idecsent?
Hol van erre szó?
Ez a te, az az én. A világ közepén
Az ismeretlen vár.
Ez az én, az a te, és ez a Mi. Tudod-e,
Hogy így vagyunk egy pár?
Mosolyogsz, nevetek. Figyelem szemedet:
A gondolat hol jár?
Mosolyogsz, nevetek. Szavakat keresek,
De nem találok már.
Úúú, nézz rám! Ami szó volt, mind elnémult,
És a csend végleg mellénk bújt.
Ugye, érzed, a föld így ringat el?
